Ajax már órák óta baktat a réten. Víz sehol, a nap meg tűz. Jó lenne egy kisebb kutat, vagy valamilyen forrást találni. Már fél napja nem ivott. Pár nyalásni vízzel is beérné, az is több a semminél.

Kiér egy kitaposott ösvényhez, a vonatsínek mellett és a fákkal övezett résznél lefekszik az árnyékba. Egy ideig liheg a sok sétától, meg a kiszáradtságtól, majd lehajtja a fejét és elalszik.

A felhők pont olyan lagymatagul haladnak az égen, mint a szélcsendes óceánon a telepakolt teherhajó. A napot egyik sem meri eltakarni, talán félnek tőle, mint egy nagy, rettenthetetlen, erős ellenségtől. Ebbe a vitába még a szél sem mer beleszólni, pedig így elviselhetőbb lenne az egész.

Pár perc után fölkapja a fejét Ajax. Egy éppen arra sétáló fiatal házaspár halad el mellette és rémülten nézik őt. Mintha valamilyen szörnyet látnának benne, úgy bandukolnak el folyamatosan őt vizslatva. Az álom másodpercek alatt ki is száll vörös szemeiből, úgy meglepődik rajtuk. Elhaladnak mellette, de még néha ijedten hátranéznek, miközben ő le sem veszi róluk a tekintetét.

– Tovább kell menni. – gondolja. És el is indul. Az oldala, amelyen feküdt, csupa fű és por.

És kitartóan kezd el baktatni a semmibe. Érzi, hogy valahova mennie kell, csak nem tudja, hova. Egyszerűen csak el. Vagy vizet, vagy valamilyen élelmet találni jó lenne. Enni is csak előző este tudott, amikor túrt magának egy kis rohadt banánt egy távoli zöldséges bolt szemétdombjáról. Persze észrevette az eladó záráskor és gyorsan el is zavarta őt a francba. Biztos volt ott még több finomság is.

A szárazság a legtöbb életet egy időre elhagattatja, fogja föl egyszerűen, hiszen már jó öt perce menetel a kitaposott úton, a fák mellett és semmiféle életjelenlét hangját nem hallja. Csak ő van, a meg nem moccanó lombok, a szárazságot parancsoló nap, meg a gyáva bárányfelhők.

Vágyik már egy kis társaságra, de nem ismer olyat, aki tudna szólni pár kedves szót.

A kitaposott vonatsínek melletti domboldal végeztével egy kis utcába téved. Amint elhalad a házak mellett, a kocsiúton, egy kutya kiszúrja a jelenlétét és vadul ugatni kezd. Másodpercek alatt elterjed a hír a házörző ebek körében, és szinte az egész utca kutyaállománya habzó szájjal hörög. Van, amelyik nekiugrik a kerítésnek, vagy kapunak, hátha kiszakad a helyéről. Ajax csak baktat tovább, fáradhatatlanul, a nem lévő cél felé. A véletlen hátha kitalálja, mit szeretne vele csinálni.

Az utca végén ismét csak egy kitaposott ösvényt talál, mellette meg síneket, bár itt már több vágány is van. Bármilyen furcsa, de a sínek a fáktól jobban védve vannak a naptól, így Ajax a síneken keresztül masíroz rendületlenül. Bár azok az otromba, nagydarab, barna kavicsok kényelmetlenné teszik a menetet, mégsem áll meg egy percre sem.

A vasúti drótok a feje fölött vagy öt méterre úgy ki vannak feszítve, mintha egy óriás gitárjának húrjai lennének és azzal gyakorolna olyankor, amikor jön a szerelvény.

A múlt jut eszébe, miközben kapkodja lábait, milyen szép is volt akkor az élet. Nem érti, de tényleg nem érti, hogy miért kell neki most a töltések között cirkálnia a semmi felé.

Az eszét ezek a gondolatok gyűrűzik körbe, mialatt egy utasszállító vonat halad el a mellette lévő vágányon. A szerelvényt mintha a puszta délibáb szülte volna oda, annyira a semmiből jött. Olyan menetszelet csap Ajax arcába, hogy egy pillanatra le is hunyja a szemét, bár ez az ijedtségtől is lehet. Hangosan, ellentmondást nem tűrően halad el mellette a négy vagon. Jó nagyokat csattanak a sínen a kerekek. Aztán amilyen gyorsan belépett a képbe, olyan gyorsan el is tűnik a vonat. A zaj, amit csap, egyre és egyre messzebbnek tűnik. Ajax egy kicsit megáll, fúj kettőt, majd újra útnak indul.

Csak pár percet sétál a sínek között, azon gondolkodva, vajon merre visz az út és mit hozhat, amikor távoli koppanásokat hall. Nem nagyon foglalkozik vele.

A koppanások egyre hangosabbnak tűnnek és mire hátrakapja a fejét, pár méterre száguld felé a vonat eszeveszetten dudálva. Nem tud már elugrani.

Ajax hétéves, fajtiszta, bernáthegyi kankutya volt.

Csak nem tudott megbarátkozni a házban lévő macskákkal, és túl sokat ugatott.