Dermedt arcán csillogtak a szürke borosták. Elrévedt
szemei a rémület súlyát egyensúlyozták. Körültekintett az
üres utcán, majd sötét hallgatás környekezte meg. Egyik
lábnyom a másik után. Ónos esővel fedett hó ropogott a talpa alatt.
Az utcai lámpa fényei elvakították ernyedt retináit.
Bekanyarodott egy sötét mellékutcába, utána balra
fordult, rá a körútra.
Visszanézett a hídfő irányába. Elcsépelt
puffanásnak hallott minden halkan hulló hópelyhet.
Sötét pillanat a hídon, odaosonok hozzá. Az ijedségtől
éles fájdalom szúr a tarkóján. Rám tekint, szemei
hirtelen kitisztulnak. Egy óriást lát gyufásdobozban. De
én azt gondoltam, ő az óriás.
Szánakozva megközelítem. Ám kabátja már
kivehetetlenül beleolvadt a fekete háttérbe. Tompa
puffanással zuhant a hídlábra a pap.
képek: Brin Levinson