Véres csepp a kard hegyén. Pedig semmi különös –

ilyen a május. Duzzad a fény, ágaskodik a tulipán,

keringenek a nedvek a bokrokban, ahogy bennem is

a huszonöt év, forrón, meggondolatlanul. Te megértesz

engem, legyünk hát barátok! Egy méh száll el dübörögve, 

a szárnyai mögött látom a kondenzcsíkot is. Csak semmi pánik.

Semmi, semmi. Te megértesz engem, én megértelek téged,

ahogy megértem a méheket is. Helyén a katasztrófavédelem:

véd, vigyáz rám, támogatást nyújt. Elsápad a vércsepp a tulipán-kardon 

– elhull vagy tán eliramlik –, no de cikázik egy vérrög a fejemben, 

az is piros. Ha toppantanék egyet, cafatokra szakadna a város.