EJ Koh: A beismerés ideje

Zuhanyrózsa alatt állva
addig iszok, amíg tele nem leszek.

Csendéletet utánozni olyan, mint
apró lépéseiket tenni lépések felett.

Gishin. Koreaiul szellem.
Shon. Kéz.

Sose mondtam senkinek
semmit.

Idősebben nem öltözöm fel.
Nem szánhatod meg a gyereket.

Akár az ártatlanság és a kövérség
sose voltam pontos.

Szándék ellenére a mennyezetről
lehulló stukkót eszem az arcomról.

Azért mesélek történeteket,
mert szüleim messze távol élnek.

Nagypál István fordítása

 

One thought on “EJ Koh: A beismerés ideje”

Vélemény, hozzászólás?