Csak sétálnék melletted, mondanám a magamét, hogy ez egy gyönyörű álom, és kérlek ne kelts fel, mert az emberek azt nem szeretik, s te csak lépdelsz mellettem, szépen csendesen, kivárod szavad, nem siettetsz, és én csak fecsegek múltról, jelenről és jövőről, hogy mióta írtam neked, nem tudok másra sem gondolni, és hogy vártalak, igen vártalak éveken át, és végre itt állsz és sétálsz, és nem merek rád nézni, mert félek akkor elillan a pillanat, és nem leszek képes elkapni, és ha ez egy álom, márpedig annak kell lennie, hát hányszor láttalak én álmaimban, és érintettem bőröd, pedig ez a valóság most elvileg, és a bőröd csak puhább, a hajad tényleg a szemedbe omlik, kisöpröd onnan, nem is nyúlok feléd, félek, eltűnsz, és csak egy esti délibáb vagy, ami mellettem kelt életre, épp most, én szerencsétlen, hogy kellett erre sétálnom nekem, pedig a fejed rázod, igen látom, mozdul a felsőtested, ring ütemben veled, és felém nyúlnál, a karomért, de még elkapom, és csak hajtogatom szavaim, mint malom a lassú vizet, és nézd, ránk telepedett az este, mint egy paplan, ring lépteink alatt a világ, pedig nem változott semmi, csak, az hogy mellettem vagy, pedig nem hittem volna, és még mindig csak csacsog a szám és a kezem, mutogatok, hadarok, nem tudom érted-e, de rám nézel, én félig rád, majd elkapom magam, és látom rajtad, látom a szemed előttem, ott villant a sötétben, nem kell ide lámpa, hogy meglássam, csillog, mosolyog, a szád is, karoddal megint felém nyúlnál, én pedig csak mondom, hogy biztos mert álmodom, ott is mindig ez van, sétálsz mellettem, de ott igaz általában megszólalsz, vagy lehet, hogy én beszélek most túl sokat, bár lehet nem, de szeretném, ha tudnád, hogy erre vártam, mióta veled beszélek, igaz ritkán, de mintha… mintha most akadna el minden szavam, rám nézel, én még mindig nem merek rád, de várod, követeled, és csak fecsegek tovább, mert nem mindegy már, mi múlik pár percen vagy sem, és köd ereszkedik a fák közé, és én csak rád nézek, mintha most tévedtem volna melléd, messziről, és megfáradva, rácsodálkozva mindenre, mintha újként teremtették volna ott és akkor, csak mert te erre jöttél, én meg feléd, és kérdem ártatlan, bár nem tudom miért, hogy szereted te is a ködöt, ugye?