„Schicksal tut weh.”

(Herman Hesse)

 

 

Fehérlebegés tenger hajnali higanyától

választ  józan varázslat a kettő közti résen

halállal hosszabbított kilométerek Algír

az utazás kilúgoz érdeklődést nem érlel

ez a tavasz sem járvány okosította népek

évszaka az olajfák utcáin két biciklis

irányok édenéből szakít egymással szembe

poroznak egy kamaszkor mögöttük s titka őrző

átellenes öregkor sunnyog utolsó porszem

ha hordozna napot felszállva s viselve hátán

kerekek muzsikája fukarkodik az álom

s a sors kínja alábbhagy patkánytetemet szülvén

és megpatkolt tojáshéj és patkolatlan bölcső

között sirály oázis kilométerek Isten

porrá tört ásítása hogy leszek vagyok voltom

puszta kerülő lenne  tífusz-gödör  cikázás

magyarok verítéke Sziszüphosz vére  abszurd

kanyarodás a város kezemben a kerék ráz  –