Nagykanizsán 1966-ban születtem. Budapesten érettségiztem, majd 1991-ben az ELTE magyar-portugál szakján végeztem. A diploma után ösztöndíjasként hosszú időt töltöttem Lisszabonban és Santiago de Compostelában. PhD-dolgozatomat – melyet az első trubadúr, Vilmos herceg költészetéről írtam – 1996-ban védtem meg. Most középkori világirodalmat (lovagregényeket és trubadúrokat) tanítok két budapesti bölcsészkaron, a Károli Világirodalom Tanszékén és az ELTE BTK Portugál Tanszékén.
2004-ben főszerkesztője voltam a tanítványaim fordításait is egybegyűjtő A tavaszidő édessége című trubadúr-antológiának. Megalakulásától szerkesztem a Palimpszeszt c. internetes folyóiratot, amely 2000-től gyűjt ilyen tárgyú fordításokat. Barátaimmal most a trubadúrok erotikus verseiből készítünk válogatást (ld. a Prae 2005-ös decemberi számát)
A tudományos pálya mellett költőnek készültem. Az első trubadúr, Vilmos herceg álarcában írt “költeményeim” és más “alanyibb” verseim folyóiratokban jelentek meg (Mozgó Világ, Kalligram, Sárkányfű, Új forrás, Tiszatáj, Látó.) Az Esőváros c. regényt is talán az ugyanilyen című vers ihlette.
Első prózai művemet harminchat éves koromban írtam, ám az Esőváros – amelyet 2004-ben a Magvető jelentett meg – alaposan megváltoztatta az érdeklődésemet. Mihelyt pontot tettem a regény végére, belefogtam különféle novellákba, a versekre azóta is kevesebb idő jut. Közben az Esőváros elnyerte a Szépirodalmi Figyelő különdíját, és készül a Kalligram Kiadónál a szlovák fordítás is.
A második történelmi regény, a teljesen “másféle” Aranyhímzés mellett elkezdtem dolgozni a Magyar Dekameron című novellafüzéren, amelyből folyóiratok már közöltek részleteket.
Szórakozásképpen az interneten a Trisztán-regény új, kelet-európai verzióját készítem.