Puha szivacsos elmosódottság
Meghatározhatatlan űrben nesztelen remegő lebegés
Árnyakból fakadó színmetamorfózis-életekkel
Egymásba áttűnő simogató halványuló-erősödő ölelkezésekben
Materiális letapadtságtól megszabadult születések karneválja vonul
Túl mindenen akár „jón és rosszon” is
Félelem rémség halál gyilkolás helyett
A genezis kozmikus-genetikai szellője hoz
Ember által elképzelhetetlen gondolatokat
Miközben lágy mélységes örömtüzek égnek milliárdnyi mikro-horizontban
S mint szél zúg a halhatatlanság lélegzete
A legfőbb „első mozgató” a világ lelke
A létezés önmagára mosolygó arca

(Illusztráció: a szerző alkotása, Az időn túl)