Az ember fia

Nem ismertem.
Csak egyszer találkoztunk
egy barátom esküvőjén.
Már nem emlékszem
a nevére.

Néhány nappal a halála után
álmomban
az ágyam szélén ült.
Csak zokogott. Nem tudtam
megvigasztalni.

 

Örökség

Már olvashatatlanok
a jelek
a homlokunkon
és a tenyerünkben,

sorban
elhullanak mind
az ég madarai:
hiába hát az áldozat.

Egymást nézzük
szótlanul
a pecsétvörös
derengésben.

 

Az utolsó dolgok

Vonatra szállsz,
ami soha nem hagyja el
az állomást.
Az ablakon át látod,
a szürkületben riadt madarak
köröznek. Nem lelnek
irányt.

 

(Illusztráció: Eric Ravilious: Train Landscape, 1939)