Vergődő madár volt bordáim közt.
A torkom kiszáradt. Tizennyolc múlt,
én tizenhat talán.
Minden este vártam hetvenhárom késő tavaszán.
A  városháza előtt a parkban találkoztunk,
a Kossuth szobornál (mindig ellopták a kardját).
Bódító orgonavirágot törtem,
téptem és vittem neki.

Vasútállomás lámpái lepkeburokban,
burjánzó emlékezés fölveri a lázam.

Mesterszálláson lakott és kollégista volt.
Kunszentmártonig elkísértem az esti vonattal,
vártuk a csatlakozást, a hajnali buszt.
Ő már túlvolt az érettségin.

Egyszer még találkoztunk, hetvenöt nyarán.
Táncoltunk, veríték csorgott hátamon.
Táncoltunk, rikácsoló gépzene-zaj.
Akkor már jobb volt sörözni a haverokkal,
Akkor már jobb volt sörözni a haverokkal.