Kackiáda

A dísztermekben díszvérzések.
Eső után feltámadnak a művirágok
színei a koszorúkon.
Beutalót kapnak a düheink –
a fehérköpenyesek feloldozást.

Délután

A nézők ma katharzis nélkül
maradnak, hangos bagoly-
uhukkal körbetáncolhatják
a szereposztás plakátjait.
Megpörkölt galambszárnyak
a tulipánfa virágai,
csalánízük a számba vág.
A metró ablakai behúzott
függönyök, ha itt lennél,
most feltérdelnék, s a
csőcsíkos rohanásba dik-
tálnám halkan: egész nap
szerettelek.

Diktátum egy állapothoz

Királytekintetek a páramérőn a múzeumban.
Lídólovak gipszrepülésem karcolható gipszfogai.
Kaktusztüskék, pedig utolsó útjukon a növényevők.
Szobrászkéz ökölben estig, majd hajnalig.
Az elkóborló, fiatal gyökerek nem találnak vissza.
Neveletlen ősöm meglesi, hogy a sámán gyakorol.
Négykezes anyámmal: lombra és lombfűrészre.

(Illusztráció: Veronika Richterová)