A falaknak hatalma van. Elválasztanak, összekötnek, bezárnak és kirekesztenek. A kínai nagy fal, a berlini fal, fal Palesztina és Izrael között. A régi város területét pontosan kijelölte az összefüggő városfal, formát adott neki és határokat. Biztonságot. Egyértelműen meghatározta a kint és a bent jelentését.

A lakásunkat falak választják el a külvilágtól és a szomszédoktól. A város utcái tulajdonképpen kitöltetlen terek, ürességek: a falak mentén. Hány fal között élünk? És a köz(ös)fal kié? Az ember történelme falak építésének, meghódításának, falak ledöntésének és átépítésének a története. A falnak füle van. Létezik védőfal, és szükség van falvédőre is. Tartófal. Tűzfal. Virtuális tűzfal. Sorfal. Siratófal. A börtön fala. Betonfal. Üvegfal. Gumifal. Vasfüggöny. A szabadságnak milyenek a falai? Szabad a falra írni? Vagy az szabad, aki mer a falra írni? És aztán ki falaz neki?

„Ha ezek a falak mesélni tudnának…” És mesélnek: a lascaux-i barlangrajzok, az egyiptomi hieroglifák, a középkori templomok, Michelangelo freskói ugyanúgy, ahogy a mai városok falain a graffitik. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek mást üzennek, mindenki mást ért belőlük. Természetesen mindig kerül egy-egy szakavatott, hivatásos értelmező, aki eldönti, hogy Lascaux nem egyszerűen régészeti lelet, hanem maga a legősibb művészi alkotás, és eldönti azt is, hogy a graffiti, túl a vandalizmuson, maga a legposztindusztriálisabb, legantikapitalistább művészet: az utca művészete. Most tehát, a nyolcvanas-kilencvenes évek művészetszakértőinek rajongás-hulláma, a legnagyobb aukciósházak kasszasikerei után nem az a kérdés, hogy vandalizmus vagy művészet-e graffiti. A kettő közötti határ nem oldódott ugyan fel, de a végsőkig mobilizálódott. A street art fogalmának elterjedtsége pedig már önmagában jelzi, hogy megtörtént a kanonizáció. Így hát az is egyértelmű, hogy számtalan műfaj és alműfaj, típus és stílus, technika és értelmezés létezik. Több tanulmány is foglalkozik a graffiti szociológiai, antropológiai, művészeti, etikai vonatkozásaival. De mit jelent a városnak a graffiti? Hogyan alakítja (át), használja, értelmezi ezt a teret a graffiti-alkotó? Hogyan válnak jelentéstelivé és jelentőssé az átmenet helyei: állomások, elhagyott épületek, tűzfalak – angol kifejezéssel „places of transgression”? Hogyan értelmeződnek át egy-egy hirtelen odakerült graffiti nyomán a város kitüntetett terei, és hogyan használja ki és fel ezeket a lehetőségeket a street art ikonikus figurája, Banksy?

Elsősorban azért Banksy, mert munkái gyakran önreflexív módon mutatnak rá a város, a városi lét és a graffiti kapcsolatára, és mert alkotásai sokszor olyan falakon láthatók, amelyek önmagukban is érzékeny pontjai a városnak, a társadalomnak, másrészt pedig az ő karrierje mondhatni egybeesik a graffiti-művészet kanonizációjával.

Az identitását máig sikeresen eltitkoló brit férfi munkái a kilencvenes években tűntek fel Bristol város, illetve London falain. Banksy 2005 augusztusában lett igazán világhírű, az Izraelt és Palesztinát elválasztó fal palesztin oldalára festett kritikai hangvételű alkotásaival. A fogyasztói társadalom defektjeit graffitivel parodizáló Banksy ironikus módon épp a világsajtó hírverése révén vált ismertté, idővel pedig az aukciósházak sztárja, a street art mintafigurája lett.

 

 Graffiti: írás a falon. De melyik falon?

 Az római katakombák és Pompei falain is voltak már graffitik, a fogalom nem újkeletű a művészettörténet számára. A falra írás kultúrája jellegzetesen az urbánus terekhez kapcsolódik. Korunkban különösen a multikulturális nagyvárosokban jellemző az aktív graffitizés. Ezek azok az önpusztító, emlékezet nélküli metropoliszok, amelyekről Krzysztof Varga is beszél ¹, ahol a hömpölygő tömegben felismerhetetlenül apróvá és jelentéktelenné zsugorodik az individuum: New York, Los Angeles, London, Berlin.

A legtöbb államban rongálásnak, vandalizmusnak számít köztereken graffitizni, így az szubverzív gesztusként, a hatalom elleni megnyilatkozásként, kultúraellenes tettként értelmeződik. Mert, ugye, az utca közös, de kié a Fal? Ebben a logikában a graffiti a városi élet biztonságának elvesztését jelenti. 

A graffiti szoros összefüggésben áll a jelképes és konkrét térfoglalással. Egyik legkézenfekvőbb példa a beszédes nevű Space Invader, aki az ismert számítógépes játék, a Space Invaders színes figuráit rakja ki mozaikból, majd ragasztja fel azokat jól látható helyre a világ legkülönbözőbb városainak terein, falain.

A graffiti a nyomhagyás emberi vágyán túl a gangek, bandák közötti harcok egyik jellegzetes területmegjelölési módja. A város semlegesnek tűnő terei, a metróaluljárók, az ipari zónák, a lakótelepek hatalmas tűzfalai ezáltal egészen új jelentéseket kapnak. A graffitis falak olyan jelek, amelyeket nem érthet mindenki, olyan betűk, amelyek nem olvashatók bárki számára. Ez az egyik oldalon a banda összetartozását, közösségi identitást adó ereje, a szubkultúrák éles elhatárolódása egy közös tudás mentén, a másik oldalon viszont ezek a képek a nem-értés, tehát a bizonytalanság és a félelem szimbólumai.

Az egyszerű területmegjelölésen, nyomhagyáson, a figyelemfelkeltésen, a mennyiségi teljesítményen túl működnek az általában writer-nek nevezett alkotók, akik alaposan kidolgozott, nagy formátumú munkákat készítenek. Itt már nem pusztán álnevek, betűk és szövegek jelennek meg, hanem olyan, formájukban, színvilágukban és gondolati mélységükben komplex alkotások, amelyeket komoly képzőművészeti teljesítményként értékel a szakirodalom. Így lesz a város, a fal élő képgaléria, így válik hangsúlyossá, jelentéstelivé ez a médium a papír, a vászon, a celluloid mellett. Mert nem mindegy, hogy egy-egy alkotás milyen falon található: kint vagy bent, a Louvre-ban, vagy a nappalinkban, keretben vagy anélkül, szegre akasztva, vászonra vetítve vagy direkt a falra festve.

A graffiti már önmagában is üzenetet hordoz: jelenléte elmond valamit a helyről, ahol található, az emberről, aki készítette. Mindezen túl pedig korunk fontos kommunikációs eszköze, sajátos párbeszéd az ismeretlen individuum és a világ között, különböző embercsoportok és társadalmi rétegek között. A graffiti gyakran közvetít politikai, társadalomkritikai üzenetet. Egyik jelentős mozgalom éppen az utcák visszahódításáról beszél. A Reclaiming the streets pártolói a város utcáit gyakorlatilag egyedül uraló autók ellenében szólalnak fel, és figyelemfelkeltő akcióikkal visszakövetelik a teret a gyalogosok számára.

A graffiti – tágabb értelemben a street art – révén a város maga válik a képzőművészet médiumává. A graffitiművészek nem csupán áthaladnak az utcákon, hanem szerves kapcsolatot alakítanak ki velük, nemcsak léteznek a térben, formálják is azt. Hogy ezek az alkotók a város közterein dolgoznak több szempontból is jelentést hordoz. Egyrészt a fentebb már említett dialógus-jelleg illetve a társadalom- és kultúrkritikai hangvétel szempontjából fontos ez.

A graffiti mint művészet másrészt átértelmezi az elitkultúra-popkultúra viszonyát is. A graffiti mint stílus, technika, műfaj egyszerre vált trenddé a kilencvenes évek popkultúrájában és értékké a múzeumok, műkereskedők számára. A graffiti bárki számára hozzáférhető, bárki megnézheti, bárki részesülhet belőle. A graffiti-nézegetés átrajzolja a városok turisztikai térképét, megváltoztatja a terek jelentőségét. Ha például egy-egy híres művész alkotása jelenik meg valahol, gyakran a városvezetés számára is vita tárgya az, hogy melyik a helyes döntés: eltávolítani azt, vagy művészeti értékként, látványosságként megőrizni. A graffitit ingyen le lehet fényképezni, és a képet fel lehet tölteni az internetre. Ezzel a közvetítéssel még többen láthatják. Így rengeteg ember van, aki ezt ismeri meg egy városból, akik számára ez adja egy város arcát: egy mozaik, ami nem a szokásos kulturális szimbólumokból, hanem graffitikből rajzolódik ki ².

A graffitizés a legtöbb helyen illegális, vagy a legtöbb graffitis olyan helyen dolgozik, ahol tilos. Főként ennek következtében a művészek álnéven működnek, titkolják identitásukat, sokszor maszkot viselnek, hogy ne lehessen fel/megismerni őket. Ily módon munkáik által önkényesen alkothatják meg önnön identitásukat: az vagyok, amit rajzolok. Ez tehát nem a művész-egyéniség, nem egy arc sztárolása. A művész háttérbe húzódik, mondhatni láthatatlanná lesz, az alkotás beszél. Az álnevek mögötti rejtély ugyanakkor utal a nagyvárosi identitásvesztés jelenségére: egy vagyok a tömegből, egy vagyok közületek, és jogosan használom a közös tereket. Mindezek mellett pedig mi más vonzaná annyira az emberek érdeklődését, mint a titok és a rejtély?

 

Banksy, the art terrorist?

 A világ sok nagyvárosának terein, falain megjelenő stencileken, festményeken stb. kívül a graffitisként induló bristoli férfi mára sokféle egyéb műfajon és médiumon keresztül ad hangot a kapitalizmus, a fogyasztói társadalom, a globalizáció és az esztelen szabálykövetés kritikájának, valamint a nagyhatalmak világpolitikájával kapcsolatos véleményének. Emellett folyamatosan utal munkáiban a kulturális hagyományhoz, a művészet kanonikus alkotásaihoz való tudatos és önkényes viszonyára.

Átértelmezi, újra- és átfesti az ikonikussá vált műalkotásokat. Installációi és akció jellegű megnyilvánulásai beleszólnak a város, a városi társadalom önműködő, gondolkodásmentes és gépesített életébe. Banksy guantanamói fogolyruhába öltöztetett gumibabát tesz jól látható helyre, egy hullámvasút mellé Disneylandben. Botrány. Megállítják a hullámvasutat. Embereket hallgatnak ki. Banksy híres műalkotások parodizált változatát helyezi el többek között a Museum of Modern Art, a Metropolitan Museum of Art és a British Museum falaira. Botrány. A British Museum később úgy dönt, állandó gyűjteménye részeként megtartja az ősi barlangrajzok mintájára készült alkotást, amelyen egy hipermarketes bevásárlókocsit toló figura látható. Botrány?

Banksynek három könyve jelent meg, amelyek egyrészt munkáját, másrészt művészetfilozófiáját mutatják be: “Egy kocsmában ülve is elmesélhetném mindazt, ami ebben a könyvben van, de baromira nem hallgatnád meg. Jobb nekem bokrokban rejtőzni arra várva, hogy aprócska képeket festhessek idegen emberek birtokára. Neked is jobb így. (…) Ha azt akarod, hogy a mondanivalódat meghallgassa valaki, maszkot kell viselned ³. 

Banksy hatalmas kiállításokat rendezett saját alkotásaiból, és számtalan hollywoodi hírességet hívott a megnyitóra. Dokumentumfilmet rendezett a street artról ⁴, melyben ő maga is szerepelt. Oscar-díjra is jelölték, mégsem lehet tudni még mindig, hogy kicsoda ő valójában.

Banksy a közönséget megosztó, mindig vitát gerjesztő művész, akiről híressé válása óta azt sem lehet biztosan tudni, hogy nem dolgozik-e rendszeresen olyan multi-cégeknek, akiket munkáiban bírálni szokott. Az azonban biztos, hogy Banksy folyamatosan dialógust folytat azzal a komplex jelenséggel, amit a városi kultúra, a város mint az emberi élet tere jelent.

 

Banksy és a város

Banksy művészetének alapja maga a város: reagál a történéseire megszólítja a lakóit. Sok munkája egy-egy humoros fricska, geg, a hagyományaihoz végletekig ragaszkodó társadalom paródiája. Képei mintegy válaszolnak avagy rákérdeznek egy-egy hely adottságaira, olyan elemekből indulnak ki (egy tábla, egy ablak, egy repedés), amelyek eleve ott voltak a falon – azokat gondolják tovább. így lesz a szellőzőnyílásból egy robot szeme, és így lesz a PARKOLÓ feliratból egyszerűen PARK egy a betűkön hintázó kislánnyal. Sok falon olyan stencil-figurák jelennek meg, akik maguk is rajzolnak, festenek, graffitit alkotnak. Ezeknek egyik típusa az olyan alak, aki gyerekrajz-szerű vonalakkal, mintha egy csodaceruzával teremtene magának világot: a gyerek virágosrétet rajzol magának, a rab kijáratot rajzol a rácsos ablak köré. Egy másik, jellegzetes figura a korábbi graffitiket eltávolító, lefestő munkás önreflexív figurája. A városi életet Banksy kreatív, humoros, sokszor szatirikus módon esztétizálja. Az elhagyatott, unalmas falakon a természet(es) után vágyakozó, annak hiányára utaló üzeneteket hagy. (Pl. Virágzó, levelet hajtó villanyoszlopot fest és melléje öntözőkannás kislányt.) A gyakran látogatott helyekre kerülnek a fogyasztói társadalom butaságára és a város automatizmusaira reflektáló alkotások. (Pl. Tesco-s szatyorból lesz nemzeti lobogó, alatta himnuszéneklő gyerekekkel.) Gyakran rájátszik a város tereit uraló, az emberi tekintetet is fogságban tartó reklámfeliratok, hirdetések stílusára, kihasználja azok hatásmechanizmusát vagy éppen magukra a feliratokra ír, fest, stencilezik.

Banksy népszerűségének egyik oka, hogy alkotásai „könnyen olvashatók”, direkt és konkrét utalásokat használnak – nem elvontságuk, hanem közvetlenségük, harsányságuk és elhelyezésük hat. Képei kihasználják a városi ember vizuális beidegződéseit, így egyszerre érthetőek és megtévesztőek. A városi közigazgatás is gyakran használja a stencilezés technikáját. Ilyen módszerrel jelölik például a magasfeszültséget vagy azt, hogy bizonyos falak esetében kimondottan tilos a graffitizés. Banksy néhány ilyen falra a megfelelő stílusban és betűtípussal kiírta (vagy a már adott szöveget átírta): Graffitizésre kijelölt terület. Mivel a változást sok esetben napokig nem vette észre a hatóság, nyugodtan és „törvényesen” alkothattak a mit sem sejtő művészek.

Banksy kabalafigurája, a patkány rengeteg munkájában feltűnik különböző szerepekben, szituációkban. Egy olyan állat, melytől jellemzően undorodnak, irtóznak az emberek. A patkány ugyanakkor a mindenkori város állandó lakója, akit igyekszünk elrejteni, akitől igyekszünk megszabadulni, aki, bár leginkább földalatti rejtekeiben tanyázik, egy egész várost képes rettegésben tartani. Gondoljunk csak a pestisjárványokra. Kitűnő szimbóluma az underground mozgalmaknak, vagy egy egész társadalmi csoportnak: „Hogyha mocskos vagy, jelentéktelen és nem szeret senki, a patkány a legtökéletesebb szerepmodell.” – írja Banksy legutóbbi könyvében ⁵. Amit pedig Banksy is csak utólag vett észre: az angol rat az art szó anagrammája ⁶.  Ráadásul a patkány képes átrágni magát a Falon.

Banksy alkotásai egységes életművet képeznek, és több fórumon is folyamatosan tematizálódnak a híradótól az internetes rajongótáborig. Képeit újra és újra kiemelik, keretbe foglalják: kiállítják, lefotózzák, elárverezik. Bristolban hivatalosan is turisztikai látványosságnak számítanak munkái, szervezett sétákon lehet végignézni alkotásait ⁷. A térkép tehát ténylegesen átalakul, új csomópontok keletkeznek, új útvonalak jelölődnek ki, élő, alakuló képgaléria lesz a város. 

 

A város arcai, a falak hangjai

A graffiti új helyeket jelöl ki, új jelentéssel ruház fel semleges, periférikus vagy negatív konnotációjú tereket. Arcot ad a személytelen városnak, hangot és visszhangot, egyéniséget ad a süket és közömbös falaknak. Mindez egyrészt a város testének megsebzésként, torzításként értelmezhető, másrészt azonban éppen gyógyításként, ékszerként, az elsivárodott város terápiájaként ragadható meg: „Van, aki azért lesz zsaru, mert azt szeretné, hogy a világ jobb legyen. Van, aki azért lesz vandál, mert azt szeretné, hogy a világ jobban nézzen ki ⁸.

Banksy graffitijei képesek megőrizni, megállítani az időt az önpusztító városban. Sokszor éppen a lakók kérik, hogy ne távolítsák el őket a hatóságok. Olyan épületekről is tudunk, amelyeket azért nem bontottak le, mert falán egy Banksy-alkotás szerepelt. Így gyarapodik emlékekkel, emlékezettel egy-egy városrész. Humoros, természet utáni nosztalgiát megfogalmazó felfestményei megállítani, kibotlasztani próbálják a panelházak merev időtlenségét. Meghökkentő akciói útjába állnak a sehonnan sehová siető utasoknak, ilymódon próbálják kimozdítani a város futószalag-szerű ritmusát. (Pl. A kettétört telefonfülke láttán összeverődött tömeg.)

Ezzel szemben, paradox módon, a graffitiművész kénytelen alkalmazkodni a város könyörtelen ritmusához, kulcsszava a gyorsaság és az észrevétlenség, egyébként elkapják, megbüntetik. A falfestés technikái ezért úgy vannak kifejlesztve, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél hatékonyabban lehessen dolgozni. A gondos tervezést gyors és rajtaütés-szerű gerilla-akció követi.

Amennyiben pedig a graffiti jelensége felveti a tér birtoklásának kérdését, azt is meg kell figyelni, hogy ki, mi uralja a mai város (vizuális) tereit. Reklámok, hirdetések: folyamatosan áradó információdömping. Információ, amit nem feldolgozunk vagy megértünk, hanem egyszerűen tudomásul veszünk. Minden kép, reklám, a legfantáziadúsabb, leghumorosabb plakát is eszköz csupán, melynek üzenete egyértelmű: Vedd meg! A graffiti kívül van ezen a logikán: egy kép, ami magáért való, egy kép, ami mögött nem cégek és szolgáltatások állnak. A graffiti, ami az Én városomban, a Mi közös tereinkben jelenik meg, akadályt gördít a süket és vak áthaladás elé. A „halálraítélt utazót” ⁹ megállásra, elidőzésre hívja, meglepi és véleményalkotásra készteti – mert normasértő tett eredménye, és mert nem újabb kereskedelmi jellegű információ, hanem valami Más. A kép megszűnik információnak lenni, ellenáll a bejáratott percepciós technikáknak: az értelmezés erőfeszítését igényli. „Az interpretációra pedig mint aktív közreműködésre ott van szükség, ahol cserbenhagy bennünket az információs társadalom ¹⁰.” A mindenkori járókelő pedig nagyon sok esetben nincs hozzászokva az efféle aktív közreműködéshez, hiszen olyan korban él, ahol a kulturális javakat a múzeumok és a szórakozás szférájába száműzték, helyette előre értelmezték, saját véleményét készen legyártották, őt magát pedig passzivitásra ítélték ¹¹.

Banksy alkotásai kísérletet tesznek arra, hogy művészet és élet ne áthidalhatatlan távolságban létezzenek, hogy az esztétikum, a kritikai érzék és a humoros kreativitás a hétköznapoknak is része legyen. A névtelen/neves graffitiművész nem semleges és tőlünk függetlenül alakuló élettérnek tekinti a várost: a maga módján megpróbál beleszólni formálódásába, birtokba veszi tereit, véleményt mond, üzen. Banksy falai megszólítják a járókelőt, megdöbbentik vagy egyszerűen mosolyt csalnak az arcára. Banksy falai a városnak egy olyan arcát mutatják meg, ahol fantáziával, humorral és odafigyeléssel ki lehet lépni a feszes ritmusból és a manipuláció logikájából: friss levegőt csempésznek a vizuális szmogba. A Banksy-féle „híres, de ismeretlen” paradoxon sajátos bújócska-logikára épül, a város pedig maga lesz a művész játszótere. 

 

 

Felhasznált irodalom

 

Bradley J, Bartolomeo: Cement or Canvas: Aerosol Art & The Changing Face of Graffiti in the 21st Century.Anthropology Honors Thesis, 2001. Union College, Schenectady NY, USA.

Online: http://www.graffiti.org/faq/graffiti-is-part-of-us.html

Banksy: Banging Your Head Against a Brick Wall. Weapons of Mass Distraction, h.n., 2003.

Online: http://www.scribd.com/doc/10259353/Banksy-Banging-Your-Head-Against-a-Brick-Wall

Banksy: Existencilism. Weapons of Mass Distraction, h.n., 2002.

Online: http://issuu.com/ano.nym/docs/banksy_existencilism#download

Banksy: Wall and Piece. Random House, UK, 2005.

Online: http://issuu.com/ano.nym/docs/banksy_wall_and_piece/1

Belting, Hans: Valódi képek, hamis testek. Tévedések az ember jövőjével kapcsolatban.. In.: Nagy Edina (szerk.): A kép a médiaművészet korában. L’ Harmattan Kiadó, 2006. 43-59.

Cavan, Sherri: The Great Graffiti Wars of the Late 20th Century. Paper presented at the Pacific Sociological Association, 1995. Department of Sociology. San Francisco State University.

Online: http://userwww.sfsu.edu/~kazbeki/

Gadsby, Jane M.: Looking at the Writing on the Wall: A Critical Review and Taxonomy of Graffiti Texts. Paper at York University, 1995. Montreal, Canada.

Online: http://www.graffiti.org/faq/critical.review.html

Giller, Sarah: Graffiti: Inscribing Transgression on the Urban Landscape. Paper at Brown University,1996. Provodence, Rhode Island, USA.

Online: http://www.graffiti.org/faq/giller.html

Scheepers, Ilse: Graffiti and Urban Space. Honours Thesis 2004. University of Sydney, Australia.

Online: http://www.graffiti.org/faq/scheepers_graf_urban_space.html

Varga, Krzysztof: Utazás sehonnan sehová. A város az ezredforduló küszöbén.Nagyvilág, 2001/3. Online: http://www.inaplo.hu/nv/200103/index.html