Te vagy a reggel, a dél, az este. 

Én vagyok a szentelt víz,
a puszta formalitás.
Engem is bezár,
ami téged megriaszt .
A következetesség nélküli élet
veri szét az oltárokat.
Levadászlak és csapdába esem,
egyszerre vagyok
a fény és a bogarak.

Csönd van.

A domboldalban érik a szőlő.

Macska szórakozik a verandán.

A rét még emlékszik rá,

hol feküdtem benne délután.

Némán terpeszkedik a

főgerenda a tetőben.

Az ágyak rég megrogytak.

Régi korok konyhaszekrényében

lapulnak az álmok.

Mosatlan cserepek, kanalak mindenfelé.

Éjjeli lepkeraj.

A kerti lépcsők ilyenkor meredekebbek,

mint nappal.

Neszek.

Az ablak alatt csalán nő.

Szeretem a szél szagát.

Házi cseresznyekompót piroslik

az üvegekben.

A fateknőben kicsírázott a krumpli.

Sáros bakancsok sorban.

A falakon szivárvány halak ringatóznak.

Cigaretta a szájban.

Magam sodortam.

Sodortatom magam.