Két napja majd szétvet a melankólia.
Csinálok magamnak, ha nincs baj.
Mélyfájás, életfájás.
Én ezt találtam ki.
Élni érdemes.
Miért?

Éhező gyermek, nyomorgó öreg,
Nincstelen valakik, senkik.
Ők: a jobbágy, a nép.
Aki kenyéren él.
Élni értük érdemes?
Bolygassak rendszert?
Változtassak létet?
Gyógyítok, s még tíz évig él,
De nem lesz más, mint nyomorék.
S én vagyok az, ki nyomorította életét.

S ha érdemes, tenni mit tudok?

Építhetek várat, burkot,
Fátylat, hurkot,
Fogadhatok tanítót,
Szabadíthatom állati gondolattól,
De minek?
Ő is ugyanide jutna.
Egy tökéletes életet unna.

Te látod az értelmet?

Én úgy lennék állat,
Úgy nem érne utol bánat.
Léteznék állatként,
Léteznék teljes állati valómban,
Megvalósítanám önmagam.
Ösztönlényként ösztönöznék,
Nem lenne sem érdek, sem érdem,
Sem siker, sem bánat, csak élet.

2024. nov. 13.

(Illusztráció: Kim Ford Kitz: Castle-painting)