Egy kis kávéfolyás

a csésze szélén,

az ajkak nyomán,

a kanál öblén.

Egy testi ébredés,

arcon kis bőrpír,

tovább a szívmentén –

Oda fut a szín.

 

A csészében csendül

végül a kanál,

az égre fény feszül,

reggel van talán.

 

 

 

 

Poetae defectus

 

 

Írás a tű körül,

ahogy egy pontba semmi szúr,

testen a fű terül,

és ott hever a Pennisz úr.

 

Mondá, majd diktálta.

Volt kő, törmelék és tinta.

Készen fölé állt a

genus, és megcsavarinta.

 

Kálvária aktus,

hervadó rózsakoszorút

szenvedi a taktus,

mert tus a tollba beszorúlt.

 

Levélen keltezés

vagyok, a változó díszlet,

túlon eltelt ez, és

nincs megszólítás, se címzett.

 

Erőmet tagadom,

a lét más munkája benne.

Átadom a lapom,

mintha hatalmamban lenne.