Louise Glück: Egy fikció (A Work of Fiction)

Ahogy az utolsó oldalt is átlapoztam, sok éj után, a bánat hulláma
borított be. Hová lettek mindannyian, mindazok, akik oly valósnak tűntek? Hogy figyelmem eltereljem, kiléptem az éjszakába, ösztönösen gyújtottam rá egy cigarettára. A sötétben a cigaretta izzott, mint a tűz, melyet egy túlélő gyújtott. De ki láthatná ezt a fényt, ezt a kis pontot a csillagok végtelenjében? Egy ideig álltam a sötétben, a cigaretta izzott és fogyatkozott, minden lélegzet türelmesen tesz tönkre. Milyen kicsi volt, milyen rövid. Rövid, rövid, de most bennem van, miként a csillagok sosem lehetnének.

(A prózavers a Faithful and Virtuous Night című kötetben jelent meg, 2014-ben.)

 Enesey Diána fordítása

Váltakozó fényviszonyok
Louise Glück versére

A történet végén,
mint nyitva felejtett ajtón
egy játékos lény, kiszökött
belőlem a másokból eredő fény.
Hirtelen eltűnt minden támpont,
fénytelen viszonyokhoz szoktatom szemem.
Azóta éjjelente az utcákat járom,
arcomat hol a csillagok, hol a lámpák
fényébe tartom.
Hátha átköltözik belőlük valami
fényszerű belém.
Akkor lehetnék én is másodlagos fényforrás,
átvilágítanék a magány vaskos falán,
így más sem botlana el az egyedüllét
sötétségében.
Vagy nem marad más, csak csonkig
égő cigarettám utolsó
pislákolása, amit senki sem lát,
mert túlragyogja a csillagmiriád.
De talán marad bennem utána
félsötétnyi világosság,
ragyogás annak, aki épp

a vaksötétből kilép.

Enesey Diána

Mondd, ráérsz-e
elidőzni
csak egy darabig
kilépve a dolgos

és nagyon fontos napodból
a bogáncsmezőn
összegyűlt
aranycsízekért

egy zenei csatáért,
hogy lásd, ki énekli ki
a legmagasabb
vagy legmélyebb hangot

vagy a legnyíltabb jókedvet
vagy a leglágyabbat?
Erős, tompa csőrük
légből iszik

ahogy küzdenek
dallamosan
nem teérted
és nem kedvemért

és nem is a győzelemért,
hanem puszta öröm és hála daluk –
higgy nekünk, mondják,
komoly dolog ám

csupán élni is
ezen a friss reggelen

ebben a törött világban.
Arra kérlek,
ne sétálj el
megállás nélkül
hogy hallgathasd ezt
a kissé képtelen előadást.

Jelenthet valamit.
Mindent jelenthet.
Jelentheti azt, amit Rilke vélt, mikor így írt:
Meg kell változtatnod az életed.

Enesey Diána fordítása

Tudni akarod, hogyan töltöm az időm?
Az előkertben sétálok, gyomlálást
színlelve. Tudd, sosem gyomlálok, térdelve, lóherék
csomóit a virágágyásból kitépve: valójában
bátorságot keresek, némi bizonyosságot, hogy
megváltozik az életem, habár
ez örökké tart, megvizsgálni
minden lóherét, van-e szimbolikus
levél, és a nyár lassan véget ér, már
sárgulnak a levelek, mindig a beteg fák
az elsők, a haldoklás
ragyogó sárgába fordul, még pár sötét madár zengi
záródalát. Akarod látni a kezeim?
Olyan üresek, akár a legelején.
Vagy mindig is az volt a lényeg,
hogy jel nélkül folytassuk?

Enesey Diána fordítása

Dolgom a világot szeretni.
Itt a napraforgó, ott a kolibri –
egyformán keresik, mi édes.
Itt a serkenő kovász, ott a kék szilva.
Itt a kagyló, mélyen a pettyes homokban.

Régi a csizmám? Szakadt a kabátom?
Nem vagyok már fiatal és mégsem vagyok fél-tökély? Hadd
figyeljek arra, ami számít,
arra, ami az én dolgom,

ami többnyire nyugton állni és tanulni
az ámulatot.
A tirannusz,[1] a szarkaláb.
A legelőn a bárány és a legelő.
Ami a legtöbb örömöt nyújtja, mert minden összetevő itt van.

dolgom hálásnak lenni, amiért ész és szív adatott
és ezek a test-köntösök,
egy száj, hogy örömkiáltást hallassunk
a molyoknak és az ökörszemeknek, az álmos, kiásott kagylónak,
elmondani mindegyiknek, újra meg újra, hogyan is van az,
hogy örökké élünk.

Enesey Diána fordítása

[1] Phoebe: elsősorban a szürke, légykapó tirannusz nevű madarat jelöli.

TE VAGY A HANG (Du bist die Stimme)

Légy jóságos hozzám
Idegen
szeretlek téged
kit nem ismerek

Te vagy a hang,
amely elszédít
Hallottalak beszélni
heverve a zöld bársonyon
te moha-lélegzet
te szerencse harangja
és a halhatatlan bánaté

AZ ANGYAL – BENNED (Der Engel in dir)

A benned lévő angyal
örömét leli
fényedben
megkönnyezi borúdat
Szárnyaiból zúgnak
a szeretet szavai
versek dédelgetések
őrzi az
utadat
Tereld lépteid
angyal-irányba

KÖZÖS (Gemeinsam)

Ne feledjétek
Barátaim
közösen utazunk

hegyeket mászunk meg
málnát szedünk
hagyjuk, hadd hordozzon
négy égtáj szele bennünket

Ne feledjétek
ez a mi
közös világunk
az oszthatatlan
ó a megosztott

amely hagy minket kibontakozni
amely bennünket elpusztít
ez a szétszakadó
osztatlan Föld
amelyen mi
közösen utazunk

Enesey Diána fordításai

Illusztráció:
Paul Klee: Ohne Titel