kérlek ne utálj
hogy melletted fekszem le,
de másra gondolok
fantáziálok
elképzelek
-más én (t)
más téged (et)
más mi (t)-
elfáradok, múlok, szűnök
miközben tetőled viszonyítom
magam egy életre
pedig bárkihez szeretném

testből testbe száradó nedvek, szagok
itt
most
téged élvezlek, elélvezzük egymást
lihegünk
kileheljük a másikat magunkból

egyszerre szeretnék mást
és téged
természetemből fakadóan sokszerelmű vagyok
beléd
belé
beléjük
de kérlek ne utálj
mert melletted fekszem le
és másra gondolok

(Illusztráció: Christian Schloe: Set Your Heart Free)

Minket gemkapcsok tartanak össze
A közénk fészkelő távolságot számolgatom,
mikor te már elaludtál
-közelebb húzódhatnék-
Mégis az ágynak ezen a felén
biztosabban érzem, hogy szeretsz
ha melléd bújnék, talán hallanám,
ahogy elsuttogod álmodban,
hogy még igen, de már nem ugyanúgy és mindez nem az én hibám,
mert mindent jól csináltam, de a szerelem ilyen
Hogy majd te leszel felül, a te ütemedre
-ugye neked is jó volt?-
Jobban szerettél Szicíliában is,
mint itthon
vagy csak szeretted Szicíliát és vele engem is?
Már nem beszélgetünk,
pedig nem olvasunk ki egymás mozdulataiból semmit,
Hát ezért
Mégiscsak jobb lenne kimondani,
amit ki lehet

Egy ideje a kanapén alszol
már te is tudod,
hogy többször elmesélted álmodban,
mennyire nem szeretsz már

(Illusztráció: Rafał Olbiński)