Fejetlen

Az angyalbiciklit kerék nélkül hajtod.
Megfut a lánc és előreesel az időben.
Derekadról lehullanak az égövek,
nyárson a föld is.

Leveszik rólad a vízkeresztet,
tovább tekerik nyakad
és elapadnak a vízesések.
Az északi sarkkör lesz pogány glóriád,
fagypont alatt a beismerések.

Egy percig sem fértünk fejedbe,
így kaphattunk agyrázkódást
fejetlenül is.

Túlvilági freskók

Nem volt misztikum a megnyúzott szarvas opálos tekintetében.
A nyershústól és a finoman habzó vizelet csorgásától
ugyanúgy nyál gyűlt a szádba.

Megpróbáltad visszafojtani azt a mélyebb légvételt,
amit a havon a vér tusvonala
vagy egy meztelen mellkas látványa kelt.
De nem figyeltél a belső tériszonyra,
Kandinsky kezére arcvonásaidban,
pedig minden hajszálér átütött a falon.

A lélek árterében nincsenek fáraók.
Elfogytak a koffeinmentes űrkapszulák.

(Illusztráció: Sabari Girish: Old Cycle In Coconut Shop)