Már messziről láttam azon a szakadt Mercin, hogy nem stimmel valami, mégis túl közel mentem, le akartam tolni. Az orrom előtt vált le a kereke a tengelyről, és kiszámíthatatlanul pattogott az úton. Esélyem sem volt, hogy elkerüljem a bajt. Lökhárító, hűtő, klíma, de még felugrott a motorháztetőre, és a szélvédőt is benyomta. Avultatással gazdasági totálkár. Amennyiből összeraknák, annyiból már vehetnék egy másik tizenöt éves verdát. A biztosítás a felére sem elég. Petra nyugtatgat, majd megoldjuk, mások is békávéznak, de a rohadt életbe, hogy tíz év gürizés után nem tudok egy kocsit tenni a család alá. Legalább a fiúk a műhelyben ne lennének olyan taplók. Ma hányan cseréltek kereket előtted menet közben? Baromi vicces.

A buszra várok a ködben. Nyirkos, hűvös, kellemetlen, őszi reggel. Kellett volna a kabát. Még mindig nem szoktam meg, hogy rendesen föl kell öltözni. Mindkét kezemet zsebre dugom, vállamat felhúzva, hátamat begörbítve, karomat szorosan a testemhez szorítva toporgok. Egyik lábamról a másikra billegek, hátha az a kis mozgás melegít. Na, persze.

El akarom terelni a gondolataimat, jobb híján az embereket figyelem, de a megállóban ácsorgó idegenek, túl közel vannak, hogy feltűnés nélkül megnézhessem őket.

Inkább a túloldalt bámulom. A lakótelepi ház aljából kopott üzletsorok bámulnak vissza rám. Korán van, egyedül a kis ábécé, meg a dohánybolt nyitott ki, azt hiszem. Legalább a cigiről leszoktam már. Erre is Petra vett rá. Szegénykém, nem ezt a csóróságot ígértem neki, amikor hozzám jött. A szemközti busz most áll be, vagy tucatnyian szállnak le róla. Homályosan látom őket.

Egy lány siet. Laza, világos, bő nadrágot, és nyitott, lifegő, rikító dzsekit visel. Könnyű hátizsák a fél vállán, lépte ruganyos, lendületes. A mozgása Petrára emlékeztet, a régi Petrára, aki reggelente a gimibe menet sétált el a házunk előtt. Hónapokig lestem az ablakból, és ha késve jött, inkább én is elkéstem, csak, hogy lássam. Ennek a lánynak is szokatlanul dús, rakoncátlan a lobonca, ütemesen hullámzik, ahogy halad.  Egy pillanatra felém fordul. Furcsa, sötét sáv van a homlokán, mintha egészen magasan nagy, bozontos szemöldöke lenne. Torz tőle az arca, nem szép. Kezével odakap, valamit igazgat, de nem látom tisztán.

A zebrához áll, erre fog jönni, ha zöldet kap.

Picit odébb egy pár támolyog. Hol lassabban, hol gyorsabban mennek, olykor elbotorkálnak oldalra. Fiatal nő és férfi, szorosan egymásba kapaszkodnak. Tutira részegek. Kabátjuk hosszú, a nőé a térdéig ér, mintha jócskán nem az ő mérete lenne. Hajléktalanokon látni ilyet. Egyszer Petra engem is így támogatott haza, amikor kirúgtak a raktárból, mert a targoncával meghúztam a főnök kocsiját. Akkor este szétcsaptam magam, de másnap reggel már mentem melót keresni, nem úgy, mint ezek. Megint irányt váltanak. A nő fejét a férfi vállára hajtja, mintha menten összeesne, miközben mindkét kezével a részeg fickót tartja. Vagy magát. Nem látom tisztán.

A zebrához állnak ők is.

Két férfi lép a lány és a pár mögé. Egy magas, szikár, és egy köpcös. Sokzsebes, szürke-narancs melósnadrág és fekete, kapucnis pulcsi van rajtuk, a kapucni mindkettejüknek a fejére húzva. A kisebb hevesen gesztikulál, lökdösi a másikat. Az félig elfordul, mire a társa megfogja a vállát, és erőszakosan visszarángatja. Görbe, sunyi a tartásuk, úgy néznek ki, ahogy Petra írta le a zsebeseket, akik kirámolták a Bosnyákon tavaly. Ezek itt veszekednek, talán éppen azon, hogy melyikük kezdje az akciót.  A magas próbál passzív lenni, húzódozik, de a másik csak taszigálja, újra és újra vállon ragadja, így az végül kínjában odafordul, és ‒ mintha vicsorogna.

Végre jön a buszom, behajt a megállóba. Az utolsó ajtónál szállok fel, és a nagy, hátsó ablak mellett kapaszkodva nézek kifelé.

Közben a gyalogosok zöldet kapnak, elindulnak. Közvetlenül a busz mögött jönnek át.

A két férfi előrébb tör, már elég közel vannak, és elég harsányak. Ott folytatják, ahol abbahagyták. Már tisztán látom: a köpcös lelkesen hadonászva viccet mesél, a szikár azon vigyorog.

A lány jön utánuk, sörényéből egy fekete hajpánt csúszik a homlokára. Elrendezi. Az arca elbűvölő, szabályos, nagy szemekkel és vékony szemöldökkel.

A pár jön utoljára. Megállnak egy pillanatra, elengednek egy szemből érkező fiút, és kikerülnek egy pocsolyát. A nő szorosan simul a férfihoz, az odahajol, és gyengéden megcsókolja. Részegek ‒ a szerelemtől.

A busz elindul, és mind eltűnnek a szemem elől.