Dávid Adél összes bejegyzése

1985-ben láttam meg először a napvilágot Sepsiszentgyörgyön. Az élet sok színes évvel ajándékozott meg. Mert, ha Isten ki is tépte kezemből a játékszereket, nem tudta soha egészen megölni a bennem lakó örök gyereket. 2014-től könyvtárosként dolgozom Kolozsváron. A költészet, mint az emberi lélek művészi tevékenysége, már gyerekkorom óta vonz.

Olvasmány; Fészek

 

Olvasmány

Hajában ezernyi kóc, árnyjátékát
követve tekintete a városra mered.
Bent a csend uralja a teret,
betűk halmaza a játékszere,
ujjaival egy újabb ábrándba lapoz.
Kint hullámként terjed a rezgés,
verébalakúak raja röppen fel, kering,
alattuk megrészegülve cikáznak a fények.
A könyv rejtett titkaira hamarosan zár kerül.

 

Fészek

Arany és ezüst háztetőkön,
bronz ablakkeretek nyílnak a világra,
horgonyozott ereszcsatornák hordják a vizet,
elmosva a valóság nyomait. Lassan lebomlik a váz.
Cserepes háztetők közt bimbózik a szeretet,
vörösréz ereszcsatornák öntözik a magvakat.
Tákolt faszekerek kerekeikre öltik a jelent,
míg rozsdás szegeik szét nem hullnak.

 

(Illusztráció: Kinga Britschgi: Longing)

Rekreáció; Üzem

 

Rekreáció

Bekapcs.
Szomorú, bizarr érzőrendszerek. Groteszk feldolgozás.
Az információfelvétel tompa szürkére vált.
Sehol egy érzékelt fénysugár. Mint megakadt filmszalag
úgy lép körforgásként a kép a rendszerbe, feldolgozásra.
Ma semmi sem tudatosul. Az egyensúly-érzékelő szervek
különös életre tértek. Míg a test a fizikai törvények
rabságában ragadt, tér és idő egyesül.
Kikapcs.

 

Üzem

Fekete kutya vonyít aznap füstjében,
nyugodna a nap, de kelnie kell,
miért tenné kockára saját tengelyét?
A kaland nem korfüggő,
de néha sípolva zakatol és stopot int.

 

(Illusztráció: Laura Skangale: Sleeping sun)