Akkoriban nem aggódtunk, csak szerelmeskedtünk. Védekezni kéne? Eszünkbe se jutott. A csemeténk káóval győzött, születni akart, és ezzel kiütötte belőlünk a félelmet, hogy miből fogunk megélni.
Szép legyen, okos legyen, ha most úgy alakul, mondogattuk, és úgy alakult.
Naná, hogy misztérium, ez a teremtés kézzel fogható csodája, és persze istennek éreztem magam, holott nálam gyarlóbbat nem hordott a Föld. Minden édesanya átéli, változik a teste, melléből folyik a tej, szülés előtt alszik jól utoljára. Nem tudtam, hogy ezután mindig így lesz, mert akkor is felébredek, ha a szomszéd szobában mozdul, vagy, ha éjfél után jön haza a kölyök. Akkoriban csak a gátvágás fájt, néztem a négykilós csöppséget. Két szoptatás közt berohantam az egyetemre, sok újszülött sírt az évfolyamon, mi amolyan gyerekcsináló csapat voltunk. A srácra nagyi, nagynéni, unokahúg vigyáztak, mikor ki ért rá. A dékán felháborodva utasított el minden könnyítési kérelmet. Döntse el, kérem, egyetemi hallgató vagy családanya akar lenni. Megsemmisülten álltam, a dékánt szívtelen állatnak neveztem magamban, és két héttel a szülés után félfenékkel már a padban ültem, ha már egyetemistaként szültem. Végül is az én döntésem volt, nem a professzoré.
Ekkor valami elkezdődött. Ma tapasztalásokon vagyok túl, ezzel együtt a semminél kevesebbet tudok, mondjuk, vannak sejtéseim, de miről is, fogalmam sincs.
Ki választ kit, állítólag a gyerek választja ki a szülőket, sőt, a nevét is, mert az éppolyan fontos, mint a születés perce, módja, körülményei. Az önfeláldozó gyermek bevállalja a nonstop tanítást, mivel apa és anya állandóan megbuknak a napi vizsgákon. Ezért kénytelen újabb és újabb leckét feladni, és addig gyakoroltatja a feladatot, amíg az ősök az elégséges szintet el nem érik. Közben feltétel nélküli szeretetre gyúr, ami független hisztitől, tesópofozástól, sáros ruhától, lukasra radírozott füzettől, ötösnél rosszabb jegytől. Anya, nemcsak ötös van a világon, egy, kettő, három, négy, öt, ezek vannak, írja a legkisebb a falra, és tökéletes megértést követel, a töri órai zongorázással, lázadással, minden ésszel föl nem érhető cselekedetével kapcsolatban.
A tanítvány, azaz a szülő változása emiatt szükségszerű. A tanultakat más helyzetben is alkalmazza, nemcsak a dékánnal, de a főnökével, saját anyjával, szélsőséges esetben anyósával, kutyás szomszéddal, mondjuk úgy, a való világban.
Na, persze, nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.
Az anya tudomásul veszi, hogy segítséget kell kérnie, mert egyedül nem képes megváltani a világot, nem tud egy időben első osztályú munkaerő, mindenre odafigyelő főnök, szerető, feleség, háziasszony, ráadásul jó anya is lenni. Ráébred, hogy korlátai vannak. Időnként összedől körülötte a világ, semmit nem tud, mindent elfelejt, ottmarad a boltban a százas papír zsebkendő, amit telesírhatott volna.
Az első lurkó után a teste még nagyjából visszarendeződik, bár a melle sohasem lesz a régi, némi pocak is marad, ami a harmadik után megereszkedik. Ezt a lelkiállapotot férfi megérteni soha nem fogja. Ha a gyerkőcökre néz, nem kesereg. Tornászik, jógázik, időnként kifesti magát, a hároméves nagyfia ilyenkor megdicséri: egészen olyan vagy, mint egy nő. Ugyanez a fiú tíz év múlva az első melírcsíkra ridegen megjegyzi, azt hiszed, így nem látszik, hogy öregszel? Egyébként pedig azt is szégyelli, hogy anyja van. További tíz év, és minden előzmény nélkül elhangzik a felháborodott mondat, mi van, már puszit se adsz, a gyereked vagyok, a hebegésre pedig százkilencven centi magasból érkezik válasz: kinőttem már abból a korból.
A családanya ekkor gyors számvetést végez, ki hány éves, ki melyik életkorban van, néha keveri, nem kapcsol azonnal, ami nagy baj, mert a legkisebb, aki történetesen lány, módszeresebb nevelő a bátyjainál, példátlanul következetes, helyzetet soha ki nem hagy. Az ő kamaszkora végére a szülőanya nevelése majdnem befejeződik. Türelmes, mindenkit képes szeretni, mint az Írás tanítja, a leghosszabb hajú rasztás is haverja lesz, jó főnök, még jobb beosztott, kreatív emberré válik, megbízik, levedli álarcait, nincs mellébeszélés, smúzolás, gyakran böjtöl, amikor a legkisebb bejelenti, elköltözik a barátjához. Mami akkorra két fiút már elengedett, így, úgy, amúgy, megtanult nemet mondani, határokat húzott, most pedig egyik napról a másikra ottmarad közvetlen szülői feladatok nélkül.
Kezdheti elölről.
Borítókép forrása: Link.