Balázs Imre József Fogak nyoma című kötete intertextusokkal átszőtt remekmű, mely kivételesen gazdag szellemi utazást kínál olvasójának. Utazást a költészetbe, a mindennapok rejtett tragédiáiba, a megismerhetetlenbe, a történelembe – már a felsoroltak alapján érzékelhető az a sokrétűség, ami a kötet egyik jellemzője lesz.
A nyom, mint a kötet egyik szervező motívuma, rendkívül összetett: nemcsak magát a nyomot, a hozzá kapcsolódó emléket jelenti, hanem annak hiányát is, a másik eltűnését is. A nyom nemcsak fizikai valójában, nemcsak az elmébe vésődött emlék formájában van jelen, hanem a puszta reflexió is létrehozhatja („Ady Endre-folt egy kockás abroszon”). A nyomhagyás és eltörlésének lehetetlensége jelenik meg A Kapu-szikla című versben. Hasonló feszültség érződik ki a Fogak nyoma című költemény sorai közül is, mely feszültséget a kötet nem oldja fel, sőt tovább fokozza a későbbiekben. A nyom, illetve a hozzá kapcsolódó emlék sokkal inkább felerősíti a másik, vagy a dolog hiányát, semmint enyhítené azt, ugyanakkor a nyomnélküliség még fájdalmasabb. „Megszöktél? Valaki elhurcolt magával?” – hangzanak a lírai én kérdései.
Kimegyek, megint égve hagytad a folyosón a villanyt.
A Vidranyomok, a kötet hét ciklusa közül az első, Balázs Imre József korábban megjelent Vidrakönyvét is megidézi. A vidra átússza a kötetet, gyakran előbukkanva a versek hömpölygő áradatából. A tévévidra című nyitóvers szerint „A vidrát az Animal Planet találta ki, / hogy belőhessen egy víz alatti kamerát.” A média egész tárháza nyílik meg előttünk: dizájn, korrekt fellépés, közelkép, provokáció, TV-Shop, fitneszbajnok, óriáskivetítő. Ráismerhetünk eltorzított világunkra, ahol „csak” a lényeg veszik el, „csak” az értelem szorul háttérbe. A vidra maga, mint élőlény, ebben a közegben nem érdekes. Big Brotherként vizslatják, szenzációszámba megy: még egy fitneszbajnokot is leköröz! Kicsordul a könnyem, itt patakzik minden az arcomon, „Közben ő meg álmodik a vackán, / átizzanak a képek vidraarcán.” A burkolt, vagy kevésbé burkolt társadalomkritika azonban nemcsak itt, illetve ebben a ciklusban jelenik meg, hanem más versekből is kihallatszik. A kötetet szervező motívumok nemcsak önmagukban összetettek, hanem egymással összekapcsolódva is egy komplex kép részei. Éppen ezért nem is lehet őket egymástól leválasztva elemezni, górcső alá vetni. Balázs Imre József bravúrosan teremti meg ezt a komplexitást a kötetben, amelynek talán ez a legnagyobb erénye – sok más mellett.
A versek többféle kérdést tesznek fel, és hagynak megválaszolatlanul az identitásproblematikával kapcsolatban. Ki vagyok én? Amíg a világban folyik a vér, mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én? Az És én megmondom, ki vagy, a kötet VI. ciklusa alapvetően e probléma köré épül. Az ismert Hobo-dalra való utalás explicitté is válik a ciklusnak címet adó versben. További intertextusokra is rábukkanhatunk a költeményekben, amelyek közül a Két medália címűt emelném ki. Veszélyes vállalkozás József Attila versei közül akármelyikre is variációt írni, de meglehetősen azzá válhat a Medáliák esetében. A Két medália el is marad a József Attila-költeménytől. Ez a ciklus a többihez képest egyébként is egyenetlenebb, itt található a kötet kevésbé sikerült darabjainak nagyobb része. Számuk azonban elenyésző a remekre, sokszor bravúrosra sikerült versek mellett. Az identitáskeresés, az identitás hiánya, vagy éppen az emberekből való végzetes kiölése más, nem a VI. ciklusban elhelyezkedő versekben is megjelenik pl. Login: a vidra alakot vált, Mint a végállomásnál. A Login: a vidra alakot vált az internet világát idézi meg, ahol az önazonosság, illetve az identitás kérdésessége (álnevek, loginnevek, névnélküliség) a metamorfózissal is összefüggésbe kerül („És ahogy a szó elhangzik, / vidrává lesz az ember, / lepkévé a báb / és gólyává a kalifa.”). Balázs Imre József líráját átszövik a különböző írókra való utalások pl. Bodor Ádám, Varró Dániel, Babits Mihály, József Attila, Szerb Antal, Nagy László, Vörösmarty Mihály, Pilinszky János stb.
Az intertextualitás a nyelvvel, a nyelviséggel és a költészettel, az írással is összefüggésben áll. A Mintha lefüggönyöznének címet viselő V. ciklusban a versírásra történő reflexió a múzsa megidézésével meglehetősen hangsúlyossá válik. Ezekben a versekben a humor és az irónia is előtérbe kerül, ami rendkívül szellemes költemények születését eredményezi pl. A Múzsák Szövetségének Alapszabályzata. A nyelvvel való játék veszélyessé is válhat: „A mondateltérítő / mosolygó terrorista.” A nyelv(ek)hez azonban érthetetlenség is kapcsolódik, amely a megértés korlátjává válhat: „Valamiért / olyan nyelvbe száműzöm, amelyet nem ismerek.” A nyelv ugyanis egyfajta közvetítő közeg, amely a közvetlen megismerés, tapasztalás lehetetlenségét eredményezi. Ugyanakkor nemcsak a nyelvhez köthető ilyen közvetítő funkció, hanem bizonyos visszatérő motívumokhoz is pl. ablak, ajtó vagy a média. Az ablak jellegzetesen az emberi kapcsolatok között képez akadályt – „Nézzük egymást, / egy elsuhanó ablakon keresztül.” Az ajtó pedig inkább azt a gátat jelenti, amely a lehetőségek megvalósítása előtt áll. (Amit megtehetsz)
A nyelv mellett fontos, és az egész köteten végigvonuló motívum az utazás, és az utazáshoz kapcsolható jelenségek, mint amilyen a találkozás vagy a búcsú. Maga a kötet is egy nagy utazás. A II. ciklus, a Találkozás a mélyben címadó versében a találkozás ténye, és nem a találkozás körülményei fontosak: „mint mikor találkoznak / valahol és valakik.” Hasonló gondolat figyelhető meg az Utazzunk el című költeményben: „Utazzunk el messze, ahol / nincs utas, csak út.” Az utazáshoz is kapcsolódik részben a VII. ciklus, a Ki viszi haza a buszsofőrt?, melynek címében szintén egyértelmű a Nagy László-versre történő utalás. A busz már korábban is megjelenik, a Kertvárosi buszmegállóban. A buszsofőr alakjával kapcsolatban szintén felvethető az identitás kérdése, pontosabban annak hiánya. Ő ugyanis még otthon is buszsofőr, ami azért is súlyos tényként jelenik meg, mivel valójában otthon ezt a szerepét nem is látja el. „A buszsofőr csak estig él, / kialszik, mint a lámpa” – olvasható A buszsofőr magában című versben. Jól látható, hogy ez az alak már-már nem emberiként jelenik meg, a kialvó lámpához hasonlít. Ráadásul kizárólag adott szituációkban ábrázolódik (A buszsofőr taxira vár, A buszsofőr stoppolni indul, A buszsofőr telefonál stb.) amellett, hogy sokszor nevetségessé válik (Az eltérített autóbusz).
A Fogak nyoma része két rövidebb ciklus, melyek rendkívül ötletesek és egyediek. A III. ciklus Andersen egyik meséje alapján A szél meséi Valdemar Daa lányairól címet viseli, és a mesében megjelenő leányok és szüleik tragikus sorsát dolgozza fel. A IV. ciklus, a HG-oratórium Hervay Gizellának állít emléket az oratórium műfajának és irodalmi előzményeinek erős drámaiságát tovább örökítve.
Lassan, biztosan múlt az éj. Egyszer csak eljött a fekete Álom, és mögém állt. Utoljára még átjárt egy kis jóleső meleg: egészen biztos, hogy Balázs Imre József átviszi fogában tartva a Költészetet a túlsó partra.
Balázs Imre József: Fogak nyoma, Kolozsvár, Koinónia Könyvkiadó, 2009.