Fehér Renátó első kötetében, a Garázsmenetben 57 oldalon keresztül olvashatunk verseket családról, országról, gyermekkorról és elmúlt szerelmekről. Vagyis inkább arról, hogy ezeken túl mi az, ami maradt. Mi marad meg a múltból? Hogyan határoz meg a családom múltja, vagy a tágabb értelemben vett történelem? Menni, maradni, jövőt látni, vagy a múltban élni és rá sem kérdezni? Rengeteg dilemma, döntés és szókimondás az, ami ezt az ígéretes első kötetet jellemzi. Az egyén és a társadalom egymást nélkülözni nem tudó összekapcsolódása a személyes hangnemen keresztül sokrétűen jelenik meg. Egy generáció kérdései hangzanak el, kérdések, melyeket mindenki feltesz vagy feltehetne, állítások arról a világról, amelyben mindenki él, olykor reflektálatlanul. Az eltemetett/elhallgatott múltat ki lehet ásni, a jelenbe lehet integrálni, meg lehet ismerni és érteni. Legalábbis Fehér Renátó a Garázsmenetben erre tesz kísérletet: megpróbálja megismerni egy ország maradékát. „Így vagyok itt, egy ország maradéka” bővebben… →