Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.

Ez az én madárkám színtiszta szépség,
mint kisoroszlán, csupa tűz, merészség;
piktor nem föst olyat, se semmi készség,
mint a nyakán a szép borzas sörénye.

Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.

A madárkám fészket keresve néz szét,
ha keresi, meg is találja fészkét,
ha benne van, ott is maradna végképp,
és ha kiszáll, letöpped kicsikére.

Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.

Nem bánja ő, hogy milyen az a fészek,
benn fülledtség avagy penész tenyészhet;
kedves a harc ennek a kis vitéznek,
kedves neki, beront a közepébe.

Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.

Ha bajvívásra megy fölfegyverezve,
nézi, kinek van incselkedni kedve;
játszva verik ki, úgy ül a nyeregbe,
és könnyet ont a harcból visszatérve.

Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.

A madárkám igen jól van nevelve,
elsősorban a hölgyeké figyelme,
föláll előttük sisakot emelve,
ügyet se vetvén fagyra, napsütésre.

Szórjatok magot madárkám elébe,
asszonyok, lányok, Isten szent nevére.

 

Ismeretlen itáliai szerző

Havasi Attila fordítása

Illusztráció: Andrea Mantegna