ÖRÖM

Utolsó lélegzet a csend, a halál
állandósul a vén testben, lelécelt
vágyakból kerítkezik a temető,
ha kolbászból lenne, sose halnánk meg,

s ha siettetni akarnák a szentek
a feltámadást, bár az meg kizárólag
ösztönös lehet, egy hajóvontatás
észlelhetetlen mutatóujjának.

 

HADTEST

Aki nem tud meglenni a négy fal közt,
otthon van, sose kell megérkeznie,
és sose kési le a vasárnapi
családi ebédet, mindig egy helyben
egyensúlyozik, nem múlik el, mint az
a nap, aminek minden egyes évben
vissza kell térnie, megünnepelni
a félig teli borospoharakat.
Így hát János nem tudja utolérni
az előle menekülő halált, csak
akkor, ha megfordul és végignézi
élete filmjét, amit a felejtés

lusta angyala készített el, a sors
könyvének üres lapjait forgatva.

 

(Illusztráció: Josephine Czech: Cloud)