Isten nem zárta le jól a nőt

 

Isten nem zárta le jól a nőt.

     A nő teste áttört, így van megalkotva.

A férfiak viszont minden nap megtalálják

     a visszatérés, a kitermelés új útjait.

          Esetleg szétcsavarozzák a nyelvet,

          vagy a gondolatokat, hogy nehezebb legyen.

 

Még a költő is azt mondja ideges tévelygésében,

     hogy a férfi birtokolta minden forma közül

           a kő a legkevésbé ellenálló.

           Szétreped.

 

Tudjuk, a nő szeméremdombja nem engedi

                   a szomorúságot az égig emelkedni;

      az emlékezet maró savait újrahasznosítja,

                  rövid – villámlásszerű – pillanatra

                  átalakítja az örökkévalósággal való megbéküléssé.

            Belélegzi a sötétséget.

A szabóizom mégis bármikor elárulja:

      alakja megváltozik egy másik nemi szerv fényében.

 

Ezért állítom,

      hogy Isten nem zárta le jól a nőt.

      Hogy a nő teste áttörhető.

De csak egy kicsit. Éppen, hogy áttetszenek rajta

                          teljesen kifacsarodva az istenek.

 

 

András Orsolya fordítása