A férfiak, akik veled találkoznak, veszítenek súlyukból.
Egy férfi sem védett meg, és azokat, akik kapkodva /
megpróbálták,
kardoddal derékig kettéhasítottad.
Egy férfi sem védett meg, és azok, akik /
megpróbáltak nyelvükkel
vadászni melleiden a szökevény kócsagokra,
elfelejtették, hogy az idejét múlt fallosz hisz a nők melléből
kibocsájtott villogó fényben.
Egy férfi sem védett meg, és azokat,
akik nekidühödve, mint a free runnerek,
egyik combjukról a másikra lendültek, visszaküldted.
Alkalmatlan korlátok és gyógymódok után /
visszaküldted őket
a régi kohóba, ahol már máskor is megfordultak.
Egy férfi sem védett meg, nem értette, honnan vannak
gondtalan lépteid, amelyek annyi szomorúságot szórnak szét
a téged követők széles tarkóján.
Egy férfi sem védett meg, és akik megpróbálták
bőrük alá simuló egyenruhában, azt követelték,
hogy fogadd őket tudatlan testedbe. És a tested
úgy kellett bevonja őket, ahogy a zsenge almafa tudtán kívül
bevonja a hernyókat. Egy férfi sem védett meg,
és akik megpróbálták, váratlanul elrejtőztek
az úszónők öltözőjében.
Elpazarolták magukat a bűvös csigavonalakban, ismétlődő
lebegési kísérleteikben. Egy férfi sem védett meg,
és akik megpróbálták az ostorod
és a saját bénult beszédük fényében, úgy lépkedtek,
ahogy az ormányát taposó elefánt,
és vergődtek az ágynemű között. Te, egyedül,
felemelted a homlokodat, és az alkonyat felé néztél, /
a vérerekkel sűrűn átszőtt égre.
Egy férfi sem védett meg. Mintha egyesek
a piszoárban késlekedő srácok lennének.
A többiek pedig vén tengeri farkasok, akik arra várnak,
hogy a ködfátyolos szelek és a hableányok meggyújtsák
Szent Elmo tüzét, ahogy a régi időkben történt, /
az árbocok csúcsán.
Egy férfi sem védett meg, és azoknak, akik öntudatlanságukban
élvezetre hivatottságuk ködén keresztül néztek rád,
nagyon határozottan megmondtad, hogy téged egy férfi sem / védett meg.
Hogy mind kinyúltak az értelem fekete ágyán, vakon és körülmetélve, mint Afrika kifaragott lányai előtt.
És egy férfi sem védett meg, akik pedig megpróbálták,
éjszaka könyörögtek hozzád, és hosszasan zokogtak
medencéd csúcsívein, rózsás kristályszerkezetén.
Te elmondtad nekik, hogy ez idő alatt az angol parkban,
ott a menhely mögött, a kertész lánya a mellével ás bele
a szeretőd mellkasába. Azt mondtad, hogy
téged egy férfi sem védett meg.
És azóta egy férfi sem védett meg
és nem is próbálta. Mert te az eunuchodat
a bőröd alatt tartod, az öled egy összepréselt kocka,
és a férfiak, akik veled találkoznak, veszítenek súlyukból.

András Orsolya fordítása