Spiró György: Príma környék, Pécsi Harmadik Színház

 

Spiró György komédiája először Édes Otthon címmel jelent meg. Aztán később átalakította, átnevezte, így született meg a Príma környék. És mennyivel markánsabb az utóbbi cím. Tényleg príma környéken terül el – bővebben a csenderesben – Magyarország legkiválóbb öregotthona. Ez az otthon („édes otthon”), azonban igazán különleges. Itt minden nap levegőztetik őket a kertben, pontosabban a csenderesben. Ez lesz az öregek temetője. Ugyanis ez az édes otthon, ez a príma környék csak álca. Kőkemény üzlet folyik a háttérben, egy Deutschland reise. Az otthon egyik felében laknak az öregek, míg a másikban a vadászok. Utóbbiak nemes egyszerűséggel levadásszák a csenderesbe hajtott öregeket. Valójában, amit Spiró megmutat nekünk – társadalmi és szociális kritika – elgondolkoztató, tragikus, mégis a humor, az irónia eszközével szégyenkezve, néha elfeledkezve akarva-akaratlanul is elnevetjük magunkat. S milyen mélyről jövő, szánalmas nevetés is ez. Tudjuk, hogy igaza van Spirónak; mindenki meg akar szabadulni az öregektől. Erről szól ez a dráma. Tulajdonképpen, ha nagyon radikálisak akarunk lenni, egy koncentrációs tábor működik a hegyek között, csak kizárólagosan öregekre specializálódva. Itt nem valamiféle elv, vagy hatalom működik, hanem marketing, és a pénz a mozgatórugója a történéseknek. És mindez, ahogy elénk tárul meghökkentő.

 

Kissé botladozva indul az előadás. Kicsi mind a színházi, mind a színészi tér (a nézőtér  zsúfolásig tele, megfordul a fejemben; mennyire jobb lenne, ha csak nekem játszanának, de azt hiszem ezzel nem voltam egyedül). Minimális díszlet: csupán egy óriási ’80-’90-es évekbeli „Deuschland reise” feliratú, közhelyes faltapéta (három havas hegycsúcs, alatta a völgyben kristálytiszta tó), egy görgős irodai szék, s egy hozzátartozó asztal, egy ajtó, és néhány horgászszék. Ahhoz, hogy a minimális tér- és díszlethasználatot kompenzálják, vagy legalábbis egyensúlyban tartsák erőteljes színészi játékra van szükség. Ez többé-kevésbé sikerült. Számottevő olyan előadás van, ahol nem sikerül még az egyensúlyt sem megtartani, így az fokozatosan lekoppan a padlón. Azonban annak ellenére, hogy a Príma környék az elején lendületlenül indult, mégis sikerült az előadás végére kiteljesednie. Ez úgy tűnik, egy dramaturgiai fogása a Harmadik Színháznak, hiszen már az Alt Duette című előadás során is érezhető ez az pozitív ingadozás. Kevés olyan előadás van, amelyik a velejéig tud hatni, mégis a Pécsi Harmadik Színháznak/Pécsieknek Spiró György Príma környék előadásával sikerült. Mintha egy Spiró dráma olvasásának végére érnénk az előadás alatt, fokozatosan bontakozik ki a történet, majd a végére még egyszer utoljára arcul csap.

 

Az előadás szó kikérdezéssel kezdődik: Sunyi bá (Götz Attila) német vadász szavakat kérdez a hajtóktól (László Csaba, Cseporán Zsolt). Ezzel teremti meg az előadás hangulatát, ugyanis itt minden két oldalú lesz: az otthon-hotel, hazánk-nyugat, népviselet-német, orosz dalok. A világ elüzletesedett, ahogy Sunyi bá utal rá; Jolika az új igazgató külföldön dolgozott, ott tanult meg mindent. És most hasznosítja tudását itthon: üzletet csinál az öregségből, pontosabban a halálból. Ez a legjobb pénzforrás manapság, és mindenki belemegy a játékba, senki nem marad ki.

 

Van itt minden mint a búcsúban. Spiró sok mindenről beszél a drámájában, ugyanakkor bizonyos dolgokra csak utal. Gondolok itt arra jelenetre az előadásból, amikor a táncosok népviseletben német és orosz dalokat énekelnek a vadászok szórakoztatására…és elhangzik a „noch einmal” usw. und so weiter. Már csak a külsőségek maradtak, ruhák konnotációk nélkül.

 

Nosztalgiázunk és aktualizálunk egyszerre. „Hol van nálunk akkora hegy? Volt, csak elvették!” Hangzik el az előadáson. Utalás a régi Magyarországra, ahol még voltak hegyek. Másodrészben aktualizál: „Apád, anyád ide jöjjön!” toposszá vált Sziget szlogennel, azzal, hogy minek irtani a parlagfüvet, hiszen olyan szép zöld stb. És még egy fontos dolog, a „dugi pénz”, a „zsé”, az a pénz, amikor három ujjadat összedörzsölve mutatod hozzátartozódnak, hogy segítse gyógyulásodat. Az, ami az orvos zsebében landol, csak hogy a papa „jó kezekben legyen”, befizetek sörre, meg pálinkára a papának stb. Jelen esetben ez a pénzforrás Sunyi bá vadászmellényébe kerül, akinek már a neve is beszédes.

 

A Sunyi bát alakító Götz Attilára mintha rászabták volna a szerepet, olyan könnyedén veszi ezt az életet,hogy néha el is feledkezünk arról, hogy mi is folyik tulajdonképpen a háttérben. Bacskó Tünde Jolikája határozott, igazi üzletasszony, ezzel szemben áll a gyanakvó Lány, Tamás Éva. Bánky Gábor alakította Férj jó társa Sunyi bának, Götz Attilának, kölcsönösen kiegészítik egymást. Az ő jeleneteikben feledkezünk meg erről az abszurd helyzetről. Dévényi Ildikó és Kozma Andrea naiv, néha aggódó néha, amikor a „valós” dolgokra (mi is lehet a csenderesben) utal Sunyi bá, mintha meg sem hallanák, vagy nem is akarják; Jó hely ez, ez a legjobb otthon, ez egy príma környék. Füsti Molnár Éva Anyájának makacsságával szemben áll Krum Ádám alakította Öreg menekülési vágya. A két hajtó László Csaba és Cseporán Zsolt játéka sem izzadságszagú, az ő karaktereik főforrása a humor, melyet sikerül visszaadniuk.

 

Összességében tényleg komédiának kell tekintenünk a Príma környéket? Valójában a humor még inkább elősegíti a tragédia kibontakozását. Hiszen egy abszurd szituációba ágyazódik bele a történet, sőt maga a szituáció abszurd: emberekre vadásznak emberek, és aztán pörkölt és galuska párosításában elfogyasztják őket. Mennyire morbid és brutális spirói világ ez, ahol mindez olyannyira természetesnek, elfogadottnak hat.

 

Színház: Pécsi Harmadik Színház

Szerző: Spiró György

Rendező: Vincze  János

Szereplők: Götz Attila (Sunyi bá), Bacskó Tünde (Jolika), Bánky Gábor (Férj), Dévényi Ildikó (Feleség), Kozma Andrea (Nő), Füsti Molnár Éva (Anya), Tamás Éva (Lány), Krum Ádám (Öreg), László Csaba (I. Hajtó), Cseporán Zsolt (II. Hajtó)