Futóhomok

 

A felhők fölött a felhők alatt van,

se több, se kevesebb. Aki

 

megjárta már a szédítő magasságokat, tudja,

nem épp így működik ez. Ami

beköszönt, az legfennebb olyan, ami

 

másmilyennek érződik, mint

egy történelmi részegség, például, mely

 

csakhamar elillan. Menj

az erdőbe inkább, vagy nyisd ki a hűtőt és elégedj meg

azzal,

 

mit ott találsz, vagy, felőlem, repülj

egy olcsó nyaralásra

 

Rómába, Antalyába, Mallorcára, Tunisba, hogy végre

 

megérezd a diadal

ízét, majd térj vissza, hogy hiú ábrándodat valóra váltsd.

 

Nos, Konrad úr, okosabbak lettünk?

 

Tarts meg minket, Föld, és ne hagyj

minket nagyzolni, mint egykor

 

ezt az Ikaroszt, ki jajgatva zúzta szét magát

néhány kis, banális sziklán.

 

 

 

 

 

Barlach-feszület

Szent Erzsébet-templom

 

         Axel Helbignek

 

 

Itt is

csupán az ég szabad

a rend fölött,

melybe beállították.

 

Ha kellő ideig nézed,

bizalommal telik el

és így szól hozzád:

 

Végy át tőlem egy darabka

reményt, melyet egyedül

hordozni nem tudok már.

 

 

 

 

Kávéházi terasz

 

 

Lassan, cikornyásan, mintha

kecses kéz által vezetve, egy toll

a napnyugtában betűket

ír a levegőbe, melyeket

figyelemmel kísérek.

 

A földhöz érvén, tovább

ír, egyre

távolodva, mintha

a véget rejtené el előlem.

 

Ha mégis elolvasná valaki a véget,

a kezdet hiányában 

meg nem értené, hisz

találkozni soha nem fogunk

mi ketten.

 

 

Szenkovics Enikő fordításai