Égaházad Ideki úgy három-négy hónapja költözhetett a telepre. A nevét úgy hozta magával, mint a batyuját, amit csigaházként cipelt a hátán. Valójában M’Bekinek hívják, dehát ki tudja kimondani ezeket a csattogós feka neveket?

A 2C-ben lakik a negyediken, ugyanabban a lépcsőházban, mint a haverom, Kiskocka. Tőle hallottam, hogy Ideki dilis, földre szegett szemmel jár, egy gyerekrigmust motyogva. Ha szembejönnek vele a lépcsőn, csak bárgyún vigyorog, és megmerevedik mint egy lepermetezett bogár. Alighanem guberálásból él, mert mindig van nála valami szemét, amit a bolhapiacon próbál elsózni.

Kiskocka szerint a bokszosképű idejárt egyetemre, sőt azelőtt sebész volt valamelyik vidéki kórházban. Lehet, de az biztos, hogy nem örülnék, ha ő venné ki a vakbelemet, még úgy sem, ha tök normális lenne. Akkor már inkább a gázos Huszár a 4B-ből, pedig fogadni mernék, hogy reggelenként derékszíjjal húzza a szájához az első féldecit.

A kis afrikait szívatják rendesen, és a Sebes rég kikészítette volna, ha nem terjed el, hogy valami egzotikus betegsége van. Végülis egy orvos is elkaphatja a náthát. Másrészt meg, miféle betegség lehet az, ha már tizenöt éve itt nyomul? Na, mindegy. Így aztán nem nyúlnak hozzá, csak heccelik és szemmel tartják, meg időnként betávcsöveznek a kérójába. Azt beszélik, csontokkal és madártollal van tele az egész.

Kamu vagy sem, azt a saját szememmel láttam, amikor félmeztelenül tüzet rakott az erkélyén. Egy pokróccal hadonászott a máglya körül, mintha jelet akarna adni valakinek. A telepen! Akkora füstöt csinált, hogy majdnem kihívták a tűzoltókat. Kiskocka szerint Ideki amúgyis a tűz miatt kattant meg, amikor benzinespalackot vágtak be az ablakán. Ha nem ügyel aznap éjjel, a családjával együtt ő is megsült volna.

Nem tudom, mi jött rám, de csak néztem, ahogy a szénfekete ember odafent füstöl, miközben többen az öklüket rázzák, s egyszerre arra gondoltam, mit keresel itt, szegény ördög. Égaházad Ideki.