Eltávolodás 

Először csak a széleket nem hajtották be,
utána már a lepedőt sem terítették le.
Elteltek úgy napok, hogy nem ürítették ki
testüket, hanem hagyták beszáradni.
Kezüket összefonták, de külön-külön,
és nem számolták az ablak alatt elhúzó
sudár vitorlás hajókat, sem a perceket.
Először csak a széleket, majd a lepedőt sem.
Végül összekulcsolt kezeik is leszáradtak.
Végtelen fonállá zsugorodott bennük az élnivágyás.
Egymás iránt pedig egyáltalán semmi
vágyat nem éreztek – kényszerből,
kelletlenül nézték egymást,
már-már mániákusan,
anélkül, hogy egy érintés célba ért volna.
Hajók vonultak el, testes nagy tankerek:
Berge Brioni, Berge Queen, Thor 1., Thorswave.
Mind megfeneklettek az emlékezés zátonyán,
és nem tudták végül, hogyan fejezzék be,
hogyan menekítsék ki az elátkozott legénységet.

Utolsó októberi éjszaka

Ennél csak hidegebb lesz ezután.
Finom fagy vonja be majd az üres üvegeket.
Dér borítja be a facsontvázakat.
És a nagy sárga házhoz vezető járdán
nyálkás hártya keletkezik
falevélből, sárből, jégből.
Most még az utolsó októberi éjszaka,
szalonban számtalan vendég.
Sült szalonka, finom mandulalikőr,
málnás créme brulée a menün.
Kacagógerleleves, sós perec
és finom jazzbevonat.
Egy szőke nő ócska verseket olvas fel.
Tenyerek kacagnak, csapkodnak, elrepülnek.
Ma este szabad még a csók,
holnaptól fagyokra kell számítani.
Ma még utolsó októberi éjszaka,
holnaptól olyan november következik
hogy a nyelvünk a vasra fagy.

képek: Adam Tan