„Csak tessék. Kérdezzen tőle bármit” – mondja.

Az ágy közepén egy csontváz fekszik féloldalasan, viaszbőr-papírmaséjában. Kékesfehérre mumifikálódva a felszín alatt szerteágazó, villámszerű erektől. A térdei felhúzva a mellkasáig. A háta olyan görbe, hogy a feje csaknem érinti a sorvadt hátsóját. A lábfejei előremutatnak, hegyesen, mint két lefarigcsált bot. A lábkörmei hosszúak és sötét sárgák. A kezei annyira ökölbe vannak szorítva, hogy a körmei belevájnak a csuklóit védő kötésekbe.

A vékony, kötött takaró az ágy végébe rúgva. Átlátszó és sárga csövek vezetnek ki belőle, és belé is: a karjából, a hasából, a petyhüdt, sötétszínű péniszéből, a koponyájából. A térdén és a könyökén olyan kevés már az izom, hogy a csontos lábak és kezek hatalmasnak tűnnek.

A vazelintől fénylő ajkak nyitva, hogy láttassák a fogak helyén tátongó lyukakat.

Minden szagot érezni lehet a nyitott függönynél: az alkoholos tamponokét, a vizeletét, a felfekvésekét, az édeskés krémét. A meleg műanyagszagot. A fehérítő maró szagát és a gumikesztyűk púderillatát.

Egy napló rólad.

A lélegeztető gép bordázott csöve lyukat váj a torok közepébe. A szemeket fehér ragtapaszok tartják csukva. A fejet az agyi monitor miatt leborotválták, de a bordáknál és a csípőcsontok között függőágy-szerűen lógó bőrön csenevész, fekete borosta nőtt.

Olyan, mint Tabbi fekete haja.

Olyan, mint a te fekete hajad.

„Amint látja, a férjem nem mozdul ki túl gyakran” – mondja Misty, miközben tartja a függönyt.

Minden, amit csinálsz, kiolvasható a tenyeredből.

Stilton nyomozó nagyot nyel. A levator labii superioris-a felrántja a felsőajkát az orrlyukaihoz, arcát pedig a noteszébe temeti. Bőszen írni kezd.

Misty kivesz az ágy melletti kisszekrényből egy bontatlan, alkoholos tampont és letépi róla a műanyag borítást. A kómás betegek állapotát a Glasgow-i Kóma Skála alapján határozzák meg, mondja a nyomozónak.

A skála a teljesen ébertől az eszméletlenen át, a reakcióra képtelenig terjed. Beszélni kell a beteghez, majd figyelni, ad-e mozgásos választ. Vagy szóbelit. Vagy hogy egyáltalán pislog-e.

„Mit tud mondani Peter apjáról?” – kérdezi Stilton nyomozó.

„Hát” – mondja Misty – „ő most éppen egy ivókút.”

A nyomozó lesújtóan néz rá. Ráncolja a szemöldökét: a szemöldökközelítő izmok jól végzik munkájukat.

Grace Wilmot egy rakás pénzt kidobott az ablakon, csak hogy egy díszes ivókutat állíthasson Harrow emlékének. Az Alder Street és a Division Avenue sarkán van, a hotel közelében, mondja Misty. Harrow hamvait pedig szétszórta a Waytensea-kilátónál rendezett szertartás után.

Stilton nyomozó mindent lejegyez.

Misty letisztogatja a Peter mellbimbója körüli bőrt az alkoholos tamponnal.

Leveszi Peter fejéről a fejhallgatót, hogy tenyerébe foghassa az arcát, úgy igazgatva a párnát, hogy a végén a plafonra nézzen. Misty leveszi a sárga szélkerék-brosst a kabátjáról.

A Glasgow-i Kóma Skálán elérhető legalacsonyabb érték a hármas. E szerint soha nem mozogsz, soha nem beszélsz, még csak nem is pislogsz. Akármit mondhatnak vagy csinálhatnak veled. Nem reagálsz.

Misty kinyitja a bross kisujjnyi hosszú tűjét, és az alkoholos tamponnal letörli.

Stilton nyomozó tolla megáll a papíron, és azt kérdezi: „A lányuk is meglátogatja néha?”

Misty megrázza a fejét.

„Hát az anyja?”

„A lányom az ideje nagy részét a nagyanyjával tölti” – mondja Misty. Ránéz az ezüstös, tiszta tűre. „Bolhapiacra járnak” – mondja. „Az anyósom egy olyan szolgáltatócégnek dolgozik, ami segít felkutatni az embereknek a porcelánkészletük még hiányzó darabjait.”

Misty lefejti a tapaszt Peter szeméről.

A te szemedről.

Szétfeszíti Peter szemét a hüvelykujjával, egészen közel hajol hozzá, és így kiált: „Peter!”

„Hogyan halt meg az apád valójában?” – kiabálja.

Peter szeme köpködéstől pettyezett, a két pupillája különbözőre tágul, Misty pedig azt ordítja: „Csak nem valami neonáci, ökoterrorista csoport tagja vagy?”

Misty megfordul, Stilton nyomozóra néz, és kiabál: „Csak nem kiszöksz éjszakánként, gyújtogatni?”

„Hát teljesen ostoba vagy?” – üvölti.

Szövetség az Óceán Szabadságáért.

Stilton összefonja maga előtt a karját, az állát a mellkasára ejti, és csak a szeme sarkából figyeli őt. Az orbicularis oris izmai vékony vonalba szorítják az ajkait. A homloklebeny-izma felhúzza a szemöldökét, így homloka, halántéktól halántékig, három nagy ráncba rendeződik. Ráncokba, amik azelőtt nem voltak ott.

Misty az egyik kezével összecsippenti Peter mellbimbóját, felhúzza és kinyújtja, amennyire csak lehet.

A másik kezével átszúrja rajta a tűt. Aztán kihúzza belőle.

A szívmonitor ugyanúgy pittyeg, se nem gyorsabban, se nem lassabban.

„Peter, kedvesem? Érzed ezt?” – kérdezi Misty, majd ismét átszúrja a tűt.

Csak hogy minden egyes alkalommal újraélhesd a fájdalmat. A Stanislavski-módszer.

Csak hogy tudd: olyan vastag a szövet, hogy egy traktorgumiba is szúrhatnám a tűt, az ugyanilyen nehéz volna. A mellbimbó bőre az örökkévalóságig nyúlik, míg a tű fel nem bukkan a túloldalán.

„Miért ölted meg magad?” – kiabál Misty.

Peter pupillái a plafonra szegezve; az egyik tágra nyílva, a másik tűhegynyi.

Mistyt valaki átkarolja hátulról. Stilton nyomozó. Elhúzza őt. „Mi a fasznak hozott ide?” – kiabálja Misty.

Stilton tovább húzza, míg a tű apránként ki nem jön. Misty pedig ordít: „Mi a fasznak ejtettél teherbe?”

Fordította Fülöp Eszter