A néma generáció

The Silent Generation

Életünk, akár a fénykép, sárgul valahol máshol
valaki más albumában délutánonként az udvaron
Titokban, januári déli szél
Bomlik szét könnyedén a gyümölcsfa hátsó ágain át.

Mi volt az, amit soha nem kellett kimondanunk?
Ki emlékszik rá –
Valami a világ gondjairól,
Valami, amit lerázunk magunkról, mint az esőt
nyílt terepen,
Meggyőződve arról, hogy nem csap le a villám.
Kéz a kézben a megbánással, bal láb a jobb után
Kiadjuk az ördögnek a járandóságát.
Fel és alá járunk a földön,
saját húsunkkal fogunk közt.
Amikor meghalunk, meghalunk. A szél elfújja lábaink nyomát.

Gyukics Gábor fordítása

(Illusztráció – a legidősebb ismert barlangfestmény Európában, El Castillo-barlang, Spanyolország, forrás.)