(9.)

 

Hosszas bolyongás után megleltük a házat ahonnan

idő előtt száműztek minket vár bújócskák helyszíne halál

is volt ott valaki hosszú kötélről lógott le egykor egy ingben

 

A sekély posványos vizű tó fodrozódása jelzi most

hogy nem az élet feltétele a mozgás s amikor

bújtunk akkor fedtük fel magunkat leginkább

Leszámoltuk az időt ami nem fordul felénk többször

 

A vágyhoz sötétet rendeltünk a szélhez szabadságot

az asztalnál is ha ültünk mindig úgy hogy a tájat lássuk

ami sárgás volt délután a finom szemcsés lösztől

 

Nem tapintottunk a dolgok lényegére csak figyeltük

őket hosszan ahogy átfordul a homokóra és megáll

egy pillanatra s hogy minden ugyanolyan abban a pontban

 

Így teltünk be aztán lecsuktuk szemünket

A délután álmot hozott minden testrészünkre

arcunkra kezünkre –

 

és nem jutott eszünkbe hogy akár gyilkolhatunk is egyszer