Brüsszelben élő magyar táncművészként 2012-ben megnyertem a Leonardo da Vinci – „Egy egész életen át tartó tanulás” program ösztöndíját. Ennek köszönhetően négy hetet töltöttem Berlinben, ahol a Tanzfabrik nevű intézmény kreuzbergi studiójában egy új előadás alkotói folyamatán vehettem részt. Az intézmény épületei próbalehetőséget biztosítanak a helyi és nemzetközi koreográfusok számára, és helyet adnak bemutatóknak, tánctréningeknek és kurzusoknak.

Ott létem alatt számos előadáson és kiállításon vettem részt. Feltűnő volt, hogy pár hét leforgása alatt milyen sok kelet-európai művész munkájával találkoztam. Összegyűjtöttem a számomra legérdekesebbeket.

Megnéztem az ESDIP Art-galériában a Silences7 című alkotást, amelyre Ciarán Walsh kiállítás megnyitója alkalmából került sor. Az ír származású művész digitálisan nyomtatott képei etnográfiai és muzeológiai töltettel rendelkeznek, a művész mindezeket minimalista ábrázolásmódban állította ki. Walsh jelenleg egy novellát ír, amelyben a science fiction és múzeumkritika ötvözetén dolgozik ‘Ancient Night of the Universe’ címmel.

Az este további részében megtekintettem a Silences7 című munkát, amely a hetedik része Kovács Kata és Tom O’Doherty együttműködésének. A szintén minimalista előadás a mozgás, zene és a performance ötvözetén alapszik.http://www.silencesseries.com/silences-7-accompanied-walk/

 

A HAU-ban (Berlin egyik legismertebb színháza) Salamon Eszter Melodrama című legújabb produkcióját tekintettem meg. A Magyar koreográfus dokumentum – előadásában megszemélyesíti Salamon Eszter élet-történetének elbeszélését. Ennek érdekében utazást tett Dél-Magyaroszág egy falujába, ahol interjúkat készített 2006 és 2012 között a 62 éves névrokonnal. Ezeket a videofelvételeket vette alapul a gesztusok és hangsúlybeli jegyek elsajátításához. A biográfia elbeszélése során, betekintést nyerhetünk többek között abba, hogy milyen nyomot hagytak Magyarország ellentétes politikai rendszerei és a személyes függetlenség vágyának elérése egy személy életében. Az előadás lehetőséget nyújt a néző számára egy életútnyi idő végigkövetésére egy előadás adta időtartam alatt.

http://english.hebbel-am-ufer.de/programme/programme/alphabetical/salamon-melodrama/

http://issuezero.org/mi.php?id=10

A bolgár származású Ivo Dimchev és Franz West HAU-ban bemutatott X-on című előadása a testek és művészeti alkotások egyedülálló párosítása, melyben az osztrák művész Golden Lion díjas szobrai és a specifikusan erre a produkcióra készült alkotásai mutatkoznak meg a színpadon, Dimchev korábbról ismert Lili Handel karakterével ötvözve.

http://www.ivodimchev.com/x-on.htm

http://www.hebbel-am-ufer.de/programm/spielplan/2012-12/dimchev-west-x-on/80/

A KW (Berlini kortárs művészeti központban) néztem meg a ONE ON ONE című kiállítást. A bemutató célja az egyénenkénti látogatókra tervezett direkt, intim szembesítés. Mindez teret engedett a meghívott művészeknek (mint például Joe Coleman, Geoffrey Farmer, Yoko Ono, Anri Sala etc), hogy egyénenként kezeljenek minden egyes látogatót. Ezek a munkák külön erre az individuális, zárkózott térkialakításra készültek sajátságos mikrokozmoszt létrehozva. http://www.kw-berlin.de/

 

A HAU2 folyosóján „Critical Spaces“ névvel – a Romániai Fesztivál keretén belül tartottak konferenciát, amelyben a politikai és művészi jelentőségét taglalták azon kritikus gondolkodást támogató független helyszíneken, amelyek megmaradtak illetve újonnan alapultak a jelenlegi poszt-szocialista valóságban. Színházak, terek mint például a Fabrica de Pensule Cluj, Teatrul Spălătorie Chişinău, The National Dance Centre Bucharest, subRahova, Caminul Cultural. Számomra, különösen érdekes volt hallani arról, hogy milyen tevékenységek zajlanak a szomszédos országban, és milyen művészeti irányvonalat képviselnek alternatív alkotók.

Az este folyamán megnéztem a „Romanian Dance History VI“ című előadást – Manuel Pelmus kezdeményezésében – aki 2012- Berlin Művészeti Díjat kapott.

 

http://rodancehistory.blogspot.hu/

http://www.youtube.com/watch?v=AupKHQL-UgM

http://www.hebbel-am-ufer.de/programm/spielplan/2012-12/romanian-dance-history/106/

 

A próbákon, előadásokon és a berlini táncélettel való ismerkedésen túl, igyekeztem mélyebben, aktualitásában is bekapcsolódni a helyi eseményekbe. Meghívást kaptam Kareth Schaffertől az Artist’s Pledge első találkozójára, amely a művészek érdekképviseletének érdekében szerveződött. Az eredeti ötlet Kareth Schaffertől és Julek Kreutzertől származik, akikkel a nyár folyamán korábban márbeszéltünk ennek a találkozónak kiinduló pontjairól. Az esemény a Tanzfabrik Uferstudios-jában került megrendezésre, és a Zeitgenössischer Tanz Berlin (a továbbiakban ZTB) támogatásával jött létre.

Megnyitójában Norbert Kliesch a ZTB aligazgatója, beszélt a berlini művészeti helyzetről. A ZTB a szakma alternatív módszerekkel való támogatását jelölte ki fő céljául. Elmondta, hogy a 80′-as években a művészeti élet anyagi helyzetének javítása érdekében új intézményeket hoztak létre – többek között az Uferstudios-t is. Jelenleg nem újabb és újabb intézmények kiépítésére törekszenek, hanem arra, hogy a táncosokat, művészeket szóra bírva közösen alakítsák ki véleményüketa kialakult helyzetről. Az ‘Artist’s Pledge’ egy kezdeményezés arra, hogy azok a művészek mondják el véleményüket, akiket ténylegesen érintenek ezek az intézkedések. Mindez segítséget nyújt a valós kondíciók feltérképezésében. Annál is inkább, mivel az intézmények és stúdiók nem képviselik a művészek érdekeit olyan mértékben, mint amennyire kellene, hiszen a saját fennmaradásukért küzdenek.

A művészek által megírt ’Pledge’-ben, az úgy nevezett „Nyilatkozatban” – mindenki megfogalmazhatja a saját maga által elvárt munkafeltételeket, amelynek részét képezik az etikai, financiális, szociális, szakmai, formális és egészségügyi jogokra vonatkozó elvárások is. Ezen kérdések átgondolása és az erről való aktív kommunikáció nagyban elősegítheti a szakmai közösség lét- és munkakörülményeinek fellendülését. A konferencián valamennyien egyetértettünk abban, hogy egy flexibilis tulajdonságokkal bíró projektekből álló mezőnyben, mindezek meghatározása a művészek felelőssége. (A januári fesztivált megelőzően, még december 12-én, egy következő találkozó alkalmával már igyekeztünk lehetőséget biztosítani mindezekre. Ekkor a jelenlévők egy pohár forralt bor elfogyasztása közben írhatták meg saját szövegüket.)

Kliesch felvetette, hogy ezek az írások kerüljenek kiállításra a Január 6-i Peter Player által szervezett TanzTage 2013 fesztiválon. Így lehetőség nyílna arra, hogy a berlini kulturális élet résztvevői informálódhassanak a már felmerült kérdésekről. A ’Pledge’, nemcsak a koreográfusokra, táncosokra vonatkozik, hanem látogatókra, producerekre, újságírókra, kritikusokra, kurátorokra, és mindazokra, akik úgy érzik, hogy érintettek. Nagyon fontos, hogy az illetékesek visszajelzést kapjanak arról, hogy az egyes művészek mit tartanak fontosnak, milyen munka körülményeket szeretnének, és milyen elvárásaik vannak. Afesztivál ideje alatt a résztvevők tájékoztatást kaphattak az ’Artist’s Pledge’ részleteiről és amennyiben valaki indíttatást érzett a saját ’Pledge’ megírására, segítséget is kapott a szervezőktől.

Véleményem szerint a minőségi munka eléréséhez az ‘Artist’s Pledge’ kezdeményezés igen hasznos lehet, hiszen ki is tudhatná a művészeknél jobban, hogy nyugodt alkotó munkánkhoz mire van szükségünk?

Ezúton szeretnék tehát buzdítani mindenkit arra, hogy ha kedve tartja, igyon egy pohár bort és ragadjon billentyűzetet!

artistpledge@gmail.com

http://artistpledge.wordpress.com/

 

Ez az írás az OFF Alapítvány “Táncosok szakmai gyakorlata 2012-2013” című programja keretében született. A program megvalósítását a Tempus Közalapítvány támogatása tette lehetővé.