Bárkitörmelék 

Pókhálónyi évszak
Az égbolt nyakára
Gabalyodva.
*
Madárrajok
Verssorok nevében
Hullanak
Ámen.
*
A beszéd az üveglapon
Mászni készül.
*
Az első reggeli sugarak
Csupasz vállak
Amiken a férfi tekintete
Kitisztul.
*
Elkenődik a lírai
Én
Többes számmá.
*
A nő füstbe
Szerelmes
De csak
Férfit lát mögötte.
*
A táj erőszak
A látás ellen.
*
Medréből a tenger
Kitörni tanul
Cseppenként
Mint a vágy.
*
Tisztaságnyi város
Zsúfoltságnyi romantika.
*
Tekintet nélküli
Identitás
Földforgás mozgáskép-
telenségben.
*
Én ugyan nem leszek
Valaki
Más.
*
A seggedre csapok
És te nem
De benned felkiált
A táj.
*
Anyád tudja.
*
Az anya aki tudja
Nem anyád
Anyuka.
*
Csapkodták
Az ő seggét is
Én
A lírai éntől tudom.
*
Legyen a vége egy
Sírkő utáni
Nesz.

(Illusztráció: Philippe Auge: Surrealist Still Life)