Tóth Vivien összes bejegyzése

Puskin

A Puskinba járok sírni, megismer a pénztáros srác
kérdezi, hogy miért veszem olyan előre a jegyet
mondom: rossz a szemem.
Megpróbál rábeszélni, hogy középre üljek
Megpróbálom elmagyarázni, hogy középen nincs helyem.
Klisék nélkül nehezen megy, elhangoznak olyanok,
hogy nekem sincs közepem,
meg kitépték belőlem, amikor elküldtük az utolsó
Jó éjszakát
Erre megkérdezi, hogy miért kívánok jó éjszakát,
amikor nappal van
És én megengedem neki, hogy középre adjon jegyet.

Nézem a filmet, nem sokat látok belőle,
kitakarja a lényeget a lényed,
pedig nem is vagy itt, de mégis kicsit mindig.
Szólok, hogy menj arrébb, rázod a fejed,
neked pont itt jó előttem.
Miért pont itt? Nem tudod.
Nem akarsz mellém ülni? Nem tudod.
Csenddel büntetsz, ha helyetted válaszolok,
felajánlom a kólám, neked sajtos popcorn kell.
Elindulok a büfébe, de lefogod a karom,
túl kevés ezen már a sajt.

A Puskinba járok sírni, megismer a pénztáros srác
kérdezi, hogy miért hátra veszem a jegyet
mondom: nem lát senki.

(Illusztráció: Xuan Loc Xuan)

Csillag

Veled álmodtam az éjjel
Elfelejtetted a kapukódot
Hatost ütöttél
csillag helyett

Próbáltam elmagyarázni,
hogyan kell csinálni
De lankadatlan nyomogattad,
míg ki nem égett
s aztán már mindegy volt,
mert véget ért a móka
a csillag túl egyszerű lett volna

Felmásztunk a libikókán
Tudni akartad, hogy
telihold van-e
Súlyodtól remegő lábakkal
felfele nyomtalak
Egyre csak kiáltoztál
Magasabbra, nem látod elég jól
Csalódottan másztál le
Nem volt elég közel
Megkértél ne menjek utánad,
neked csak a Hold kellett

Elbontották a játszóteret
S mikor valaki megkérdezi
telihold van-e
Csak rád gondolok,
hogy kiderítetted-e már

(kép: Marta Bavacqua)

Rigó

Kivet magából a szoba áporodott magánya
Rigó terpeszt a háztetőn
el akar szállni, nem hagyom
nem énekel, megölöm
Fogam alatt ropognak csontjai
Kérődzik a halál
Felhányja mocskát
Felmosom vele a konyhát

Ráült a szívemre csended hozadéka
Szuszog az ereszen a csalogány
el akar szállni, nem hagyom
be akar jönni, megölöm
Száját tátva nyeli vérét
Megrothad egy perc alatt
A penészes fal nem csalogat
Napsugarakat

Kivésett lelkem bekereteztetem a falra
Léket ver rajta a szarka
el akar szállni, nem hagyom
be akar jönni, talán hagyom
Hattyúdalom énekelve repül körbe a szobában
Gerincemen búgva rak fészket
Tojásait az agyamba ülteti
Amit a limbikus rendszerem kelt ki

Rigó terpeszt a háztetőn
el akar szállni, nem hagyom
nem énekel, befogadom

(képek: Mizenscen)