Eltűnt, keressük

Nem kerestünk plakátokon,
nem ragasztottuk ki a neved
villanyoszlopokra.

Szégyelltük,
hogy a szeretet
ilyen egyszerű mondat lehet:
eltűnt,
keressük.

Inkább figyeltük a várost.
A buszok alját,
a piac melletti árkot,
az üres telkeket.

Minden mozduló árnyékra
egy pillanatra
elindult bennünk a test.

Aztán semmi.

Anyám nem szólt,
a piacon ezentúl
két kiflivel többet vett.
A kenyértartóban
napokig keményedtek,
mint a rosszul sikerült remény.

Körbenőtt mag

A fájdalomnak
nincs arca.
Először helyet kér,
végül szobát épít
a test közepén.
Nem lehet vele alkudni.
Nem érti a nevet,
amit adsz neki.
Csak ül benned,
a hús megszokja.
Körbenövi,
úgy tartja,
mint termés
a magját.

Este az ég
egyre lejjebb ereszkedik.
A csillagok
úgy lógnak rajta,
mint túlérett gyümölcsök
egy roskadó ágon.

Uram,
ha mindent te tartasz,
mondd meg,
mikor fárad el
a kezed.

(Illusztráció: nausikaart: Reggeli citrommal)