Apa napok óta nem mozdul a laptop elől. Nem eszik, nem alszik. Ha szólok hozzá, szeme sem rebben. Tegnap reggel egy pillanatra halványan elmosolyodott, aztán a következő másodpercben megint kifejezéstelen arccal meredt a képernyőre. Este bezárkóztam a gardróbba sírni. Apa napok óta élő adásban nézi a gemenci fekete gólyák fészekrakását. Egyenes derékkal ül, keze a térdén, borostás állát óránként egyszer megvakarja. Apa nézi a fészekben a négy tojást, nézi, ahogy a fekete gólyapár elégedetten méregeti a tojásokat, ahogy lassan kikel három kisgólya, ahogy a negyedik nem bírja feltörni a tojást, és a szülők segítenek a tojáshéjat felnyitni. Én az ajtóból figyelem a monitoron a madarakat, levegőt sem veszek, mintha ott se lennék. Este a gardróbba zárkózom. Hangtalanul sírok, levegőt sem veszek. Bár itt maradhatnék a földön. Sötét van, levendulaillat. Itt senki nem keres. Apát már nem kellene apának szólítanom. Apa már nem apa, csak a férjem, és én sem vagyok már anya, csak egy feleség. Apa, azaz Ádám tíz évig udvarolt, pedig én minden nap elmondtam, hogy nem akarok gyereket, keressen valakit, aki házasságot akar, meg házat, kölyköt, mert én nem tudom, mit akarok, de olyasmit biztos nem, amit a többiek, a többi normális ember. Mert én nem tudom, mit akarok, és nem tudom, fogom-e valaha is tudni. Tíz évig jött utánam, aztán már nem volt szívem elküldeni. Az esküvőnk napján voltam először maradéktalanul boldog életemben. Nem számítottam rá. Nem vártam, hogy bármi vagy bárki feloldja a kocsonyás ürességet bennem. Aztán hat év, hat vetélés. Mégis egyre nagyobb bizonyossággal tudtam, hogy anya leszek, hogy mindig is anya akartam lenni, és semmi más. Ádám különösnek találta, mért nem szomorodom el egy-egy vetélés után. Rajta minden baba után olyan megfeszítő fájdalom lett úrrá, hogy napokig csak szótlanul feküdt. A hetedik évben született meg Áron. Azóta szólítottuk egymást Anyának és Apának. Három hét múlva volna tízéves a fiunk. Egy vihar. Egy villámcsapás. Apa napok óta nem mozdul a laptop elől. Napok óta élő adásban nézi a gemenci fekete gólyák fészekrakását. Egyenes derékkal ül, és csak nézi a monitort, a fészekben a négy tojást, nézi, ahogy a fekete gólyapár elégedetten méregeti a tojásokat, ahogy lassan kikel három kisgólya, ahogy a negyedik nem bírja feltörni a tojást, és a szülők segítenek a tojáshéjat felnyitni. Én az ajtóból figyelem a madarakat, levegőt sem veszek, mintha ott se lennék. Most nem tudom, ki vagyok, és nem tudom, ki leszek ezután.

(Illusztráció: Láng Eszter – Lecznában esik az eső)

Mónika a válása napján kapott egy nyulat az anyósától.
Aznapra a lány szabadságot vett ki, délelőtt tizenegykor kimondták a válást, este hétre pedig két üveg fehérborral meg is vigasztalódott. Akkor állított be az anyósa, a volt anyósa. Mónika körül kissé forgott a lakás. A rókázástól még messze volt, de sajnos már egy-két pohár után is úgy tudott mosolyogni, hogy bárki azt hihette, hogy fel akarja csípni. Nem lett volna jó, ha pont a volt anyósa gondolta volna ezt.
Aranka néni, az ex-anyós vörös szemmel adta át a rémült, szürke nyulat: Napi nyolc érintésre van szükség a lelki egészséghez. Nem akarom, hogy beteg legyél. Ezt simogathatod.
Mónikának így lett egy nyula. Ennek hat éve. Hat év már rekord. A férjével csak négyet bírtak ki. Mónika a béka feneke alatt volt a válás előtti hónapokban. Hiába mondták neki, hogy ne várjon sült galambra, és ebcsont beforr, meg kicsi a nyúl, mégis megfuttatja az agarat. Mónika nem értette ezeket a tanácsokat.
Mégis malaca lett a nyúllal. Ki hitte volna, hogy boldogabb lehet egy nyúllal, mint egy férjjel. Mónika új hobbija a fotózás lett: nyúl a hintaszékben, nyúl a gitártokban, a nyúl nézi a karácsonyfát (negyven centi szobafenyő cserépben).
Mindenki nevet akart adni a nyúlnak, aki fiú volt.
Jeromos – mondta a gyerekkori barátnő. – Jeromos-napon kaptad, egyszerre tarthatod a születés-és névnapját.
Foglalt! – vihogott Mónika a telefonba.
Mi?
A név! Jeremos, az remeterák.
Gyuszi – írta sms-ben a nővére.
Megőrültél – pötyögte Mónika. A volt sógorod volt Gyuszi. Már elfelejtetted?
Szilárd – simogatta a nyulat Jucika, a nyugger szomszédasszony.  – Szilárd vagy Leó – és Mónika kinyitott egy üveg bort. Jucika ideális poharazó társnak bizonyult, szinte az orráig se látott, így nem érthette félre Mónika mosolyát, nem gondolhatta azt, hogy Móni fel akarja csípni.
Bálint! – győzködte a lányt az anyja. Olyan jó bálintos feje van, mint keresztapádnak.
De Mónika nem akart nevet adni az állatnak. Mi lett őbelőle? Felvette a férje nevét, így lett Bogár Mónika, és mire ment vele. Most itt áll megint mint Kis Mónika. Mit ér az ember, ha bogár? Megelégelve a névadó javaslatokat kijelentette, Nyuszi is csak Nyuszi a Micimackóban, ezért egyszerűen Nyulam vagy Nyulacskám lesz az állat neve.
Nyulam jellemes lakótársnak bizonyult. Megtanulta a szobatisztaságot. Szívesen volt egyedül, de hálásan fogadta a simogatásokat, és még Jucika macskájával is összebarátkozott. A fájdalomküszöbe azért a fajra jellemzően alacsony volt, mert egyszer Mónika borozgatás közben a fülénél fogva akarta beletömködni a csizmájába vagy a sapkájába, ám a nyúl olyan nyüszítésbe kezdett, hogy Mónika rögtön józan lett. Utána napokig rémálmok gyötörték, azt álmodta, hogy főz, Nyulam ott lábatlankodik, s egyszer csak hopp, a forró vizet ráönti az állat hátára és a saját lábfejére, és ott állnak leforrázva, a nyúl pedig lassan eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Nem marad ott csak egy icipici nyúlfarok.
Mónika a borról átszokott a tévénézésre. Hogyan használjuk hatékonyabban az élesztőt? Milyen egy színes nyomtató félbevágva? Ki az a tíz színész, aki megérdemelte volna, de sose kapott Oscar-díjat? Nyulam szinte birkatürelemmel fogadta, hogy elmaradnak a simogatások. Hogy nem hetente, hanem kéthetente takarítják a ketrecét. Hogy széna helyett kelkáposztát kap, amitől felfúvódik. De hát vak tyúk is talál szemet, no meg kecskére se bízzunk káposztát.
Nyulacskám ösztönös megoldásra lelt. Mikor Mónika bement a szolgáltatóhoz, hogy lemondja a tévé-előfizetést, megkérdezték, mi az oka. Költözés? Szolgáltatóváltás? Tévénézési szokásainak a megváltozása? Egyéb?
Nem merte elmondani, hogy a nyula elrágta a tévé vezetékét. Az ok: egyéb.
Azóta élnek, mint hal a vízben.