Kopogtak. Ötször egymás után, gyorsan, hangosan, türelmetlenül. Anya egykedvűen bámult maga elé. Tudta, hogy érte jöttek. Kérdőn néztem rá, intett, nyissam ki. Nem nyitottam. Felállt, beengedte őket. Két férfi, két nő, színes, gumis derekú, bő Aladdin-nadrágban, mandala mintás pólóban, rajta piros betűk: JVH.

Jógavédelmi Hatóság, jelentették be kórusban a vendégek.

Körbevették anyát, és harcos pózba merevedtek. Anya ismerhette a koreográfiát, állt, egyenes derékkal, keze imatartásban, hüvelykujja a szívcsakrát érintette, mélyeket lélegzett, és egy hosszú ommal búcsúzott. Akkor nézett rám utoljára. Aztán az ég felé nyújtotta a karját, testét megfeszítette, deszkába dőlt, azok felegyenesedtek, megemelték és vitték.

Úgy egy éve kezdődött.

Egész nyáron futva járt dolgozni. Mindenki rajta röhögött, én meg mindent megtettem, hogy ne vegyem észre. A Filatorigátnál a HÉV utasai kilógtak az ablakokon, hogy lássák a hárompés, szélvész mamát. A 3P a popsi méretét jelezte, a szélvész meg a sebességét. Anya ugyanis gyalogolva kocogott. Ilyenkor még jobban belemerültem az újság sportrovatába. Egyik reggel a haverom bökött meg, az ott nem a te anyád abban a feszes cicanaciban? Megráztam a fejemet és a legutóbbi Tippmix eredményeket elemeztem neki.

Nyár végén lefutotta a félmaratont, de az eredménye siralmas volt. Anya kövér lett és lassú. Legutolsónak ért célba. A versenyt záró busz, a futók rémálma, kíméletes volt vele. Egyenletes tempóban követte, de nem előzte meg, így nem kellett felszállnia. A busszal együtt ért célba. A győztes etióp pasi kimosakodva, elegáns nyári öltönyben pezsgővel a kezében várta a célvonalnál. Megható pillanatok: az első köszönti az utolsót. Anya címlapfotó lett. A reggeli héven a velem szemben ülő srác meglátta a kezemben a Nemzeti Sport fedőlapját.

Jé, a hárompés nyanya a Filatorigátról!

Lehet, és megvontam a vállam. Tovább olvastam.

Ezután találta ki, hogy jógázni fog, az majd megfiatalítja. Látott egy videót a neten, egy kilencvenéves hölgy lehetetlenebbnél lehetetlenebb ászanákban relaxált, hetente háromszor teniszezett és szombatonként argentin tangót járt. Anya elhatározta, ő is így fog megöregedni. Az elkerülte a figyelmét, hogy a hölgy aktív korában akrobata volt és nem latintanár.

A jógamaffia augusztus végén szippantotta be. Először csak bérletet vett. Bikram jóga hetente kétszer. Semmi rosszra sem gondoltam, sőt megkönnyebbültem, hogy felhagyott a munkába kocogással és nyugodtan utazhattam a HÉV-en reggelente. Kora ősszel még néhány utas megjegyezte, hogy régen látta a hárompés nyanyát, de lassan elfelejtették. Akkor kezdtem el gyanakodni, amikor egy nyirkos november estén anya jázminnadrágban, felfelé néző kutyában nézte kedvenc sorozatát. Reggelente meg apa előtt négykézlábra ereszkedett, és azt mondta, hogy ő most egy asztal, és apának a reggelijét az ő hátáról kell elfogyasztania. Délután fapózba merevedve, féllábon álldogált az erkélyen. Időnként turbékoló galambok telepedtek meg a fején. Ha sokáig tartja a pózt, fészket raknak göndör fekete hajába. Miután csinos ruhái a szekrényben összementek, a karácsonyi vacsorához egyikbe sem fért bele, így indonéz sarongba öltözött, és kérte, hogy vegyünk egy másik szekrényt, amiben a ruhák megtartják méretüket.

A karácsonyi asztalnál ültünk, bátyám felszolgálta az általa fogott halból és általa készített hallevet. Anya hirtelen mozdulattal félrelökte a székét, combját megfeszítve, hátsó felét levegőben tartva, székpózban kanalazta a levest. Szigorúan ránk nézett, mi meg apára. Ő bólintott, és mindannyian követtük a koreográfiát. Karácsonyi vacsora széktartásban. Ráébredtem, a mi családunkban anya a falkavezér.

Apa imádta anyát. Gyerekkori, őszinte szerelem volt az övék. Barátaik titokban irigyelték a kapcsolatukat. Olyan idilli volt. Apa minden megújulásban örömmel részt vett. Amikor anya kitalálta, hogy ő lesz a hegyek kései királynője, apa sífelvonóval követte a háromezres csúcsokig, és a hüttében Wiener Schnitzel-ek és korsó sörök mellett távcsővel figyelte, hogyan hódítja meg anya a közeli csúcsokat. A hosszútávfutásában is részt vett, nem egyszer szakadó esőben biciklivel követte az edzéseken meg az utcai futóversenyeken. Békében éltek.

Apa látszólag a jógát is befogadta. Az Aladdin-nadrág láttán ugyan elhúzta a száját, de nem ellenkezett. Farmernadrágját lecserélte a bő bugyogóra azzal a feltétellel, hogy munkában nem kell viselnie. Reggelente együtt üdvözölték a napot, este lefelé néző kutyában beszélgettek.

Komolyan aggódtam.

Szilveszterkor anya kicsinosította magát. Az éjszakát a közeli jógaklubban töltötték. Az éjfélkor érkező Nagy Energiaáramot várták. A várakozás óráiban anya gondosan összeállította azoknak a névsorát, akiket nem akart magával vinni az újévbe, repülőszőnyegre ültette őket, és éjfélkor a világűrbe lökte mindet.

Lehet, hogy apa is a listán volt, mert január végén összecsomagolt és elköltözött. Vagy talán megunta a lefelé néző kutyát?

Most meg ez a Jógavédelmi Hatóság.

Az ablakból nézem, ahogy az autóba tuszkolják anyát, aki még az utcán is hibátlanul tartja a deszkapózt. Türkiz sarongjára rácsukják a kocsi ajtaját. Lobog a szélben, ahogy elhajtanak vele.

 

 

 

Illusztráció: Paul IJsendoorn.