A nagyi, mióta rákattant a világhálóra, felfedezett valami wicca weboldalt. Azóta úgy tűnik valami új keletű Hermione Grangernek hiszi magát, mert mindenféle tisztító varázslatot művel, amivel azt éri csak el, hogy testületileg kivonulnak az ott lakók. (Értem ezalatt nagyapát és a kutyákat.)

Ettől függetlenül a lelkesedése töretlen. Gyógynövénykészleteit folyamatosan feltöltötte. Általában ő ment utánpótlásért, de időnként megkért mást is.

Mikor egyik látogatásom alkalmával elküldött ánizsért és macskagyökérért a Gyökér és macska kuruzsboltba, nem tehetek róla, elhagyta egy fájdalmas nyögés a számat.

A világ legöregebb boltja lehet, a benne dolgozó fogatlan Frida pedig még tuti látott boszorkányégetést, olyan vén volt. Maga a bolt egy kis pici bodega a falu szélén. A nevét vélhetően humorosnak szánta az alapító, bár kétlem, hogy megkérdezte volna a cirmosok véleményét. Igaz, nem úgy tűnik, mintha megsértődtek volna. A boltot a macsekok afféle hajléktalanszállásnak nézték, tíznél kevesebb sosem tartózkodott az üzletben.

Hát ide indultam beszerző körútra. Szép, őszi nap volt. A levelek egyelőre csak színezték magukat, még nem kezdték meg lágy ereszkedésüket a föld felé. Sajnos nem sokáig élvezhettem a sétát, fájdalmasan hamar megérkeztem a célállomáshoz. Az ajtóban az egyik őslakos, Bunkó, a macska várt. Teljes szélességében elnyúlt a küszöbön. Alvást színlelve várta, hogy a gyanútlan látogató átlépjen rajta. Abban a percben kieresztette karmait, és elgáncsolta a vendéget, majd hogy baráti szándéka egyértelmű legyen, belemélyesztette a fogait is. Velem tavaly játszotta ezt el. Most készültem. Már messziről zörgettem neki a jutalom falatos zacskót. Ez hatott. Fénysebességgel érkezett a lábam elé. Miután lefizettem, szabad utam volt. Leadtam a rendelést Fridának, aki gyanakodva pislogott.

– Hát te meg ki a rosszseb vagy? – kérdezte.

– A Heni unokája, a Karesz, bár Karcsikaként talán jobban emlékszik rám Frida néni – feleltem udvariasan.

– Mondasz valamit, mozog a szád – motyogta, majd odament a pult mögötti polcok egyikéhez. Egy reumás csiga lassúságával kereste ki a két gyógynövényt. A szobában tartózkodó öt macska eközben módszeres támadást indított ellenem, kiszagolták a maradék juticuccot. Az egyik karom kiszakította a zsebet, amiben azokat tartottam. A zacskó a földre pottyant, és ádáz csata alakult ki érte, míg valamelyik fél meg nem kaparintotta, és el nem pucolt vele.

– Tessék, Karcsika.

– Köszönöm. Megvan az ánizs és a gyökér macska, vagyis macskagyökér is?

A választ már nem vártam meg, elhúztam. Nem tudom, mi késztetett rá, visszanéztem. Láttam, hogy Frida fogatlan vigyorral búcsúzik. Egy nagyobb szélroham elkapta a vénasszonyt, és szó szerint elfújta. Homokként szállt el a messzeségbe.

A macskák búsan nyávogva követték szemükkel.

 

Illusztráció:  Link.