Terpentin szagú vacsorámat megböktem a villa hegyével, és kicsit arrébb toltam az újság lapjait. A horoszkópomat olvastam. De minek…? Hátha jobb lesz az életem? Olcsóbb lesz a sör? Vagy megváltozik a világ körülöttem? Nem tudom megmagyarázni, de ugyanúgy, mint a többi sokmillió ember, én is mindig elolvasom a horoszkópomat… Ma nem kellett volna.

A vacsorám még mindig ugyanúgy állt, magába roskadva, csak a kihűlése jelezte, hogy lassan a fogyaszthatatlan kategóriába fog tartozni. De még állta a helyét, csak az újság nem bírta a gyűrődést. Falhoz vágtam, bár előbb egy hangosan zümmögő legyet csaptam szét vele a lámpán, majd amikor a légy élettelenül hullott a kihűlt vacsorámba, az újság repült a falnak. Mocskos egy világ van, mondtam magamnak, hátha ettől kicsit jobb kedvem lesz. De nem lett jobb.

A horoszkópom világosan leírta: az elkövetkező napokban készüljön a halálra, mert a kaszás eljön önért… Ki tudott ilyen horoszkópot írni a vízöntőnek? – kérdem én. Talán a szerkesztő agyhalál közeli állapotban volt? Vagy az alkohollal került közelebbi kapcsolatba? Lehet, hogy egy májelégtelenségben szenvedő alkoholista, aki szervátültetésre vár? Drogozik? … vagy felbérelték ellenem? A szomszéd? Lehet, hogy ő írta, mindig is utálta a pofámat, soha nem köszönt, de folyton az ajtómon szokott fülelni, azért az ilyet észreveszi az ember, kinéz az ajtó kukucskálóján, és látja a szomszédja borostás, kopasz fejét… Miért vannak szomszédok egyáltalán? A szomszéd egy külön állatfajta, erről lehetne, kedves szerkesztő úr, cikket írni, és nem a jövőmről a horoszkópomban!

Nehogy már bevegyem ezt a süketséget, amit összevissza írtak rólam, na neeeeee… ez még nekem is sok… Magam vagyok. Az asztal sarka majdnem felborult, ahogy a szélén támaszkodva beszéltem magamhoz. A villa hegye is kitört, nem baj, legalább ezzel nem kell majd foglalkoznom, ha elvisz pár nap múlva a kaszás. Miért veszik el az ember kedvét az élettől?

Most már biztos, hogy a szomszéd volt, az a kis kopasz, aki a liftajtót bevágja előttem, de még mielőtt bevágná, egy gúnyos vigyort nyom az arcomba. Nem tudom a nevét, de holnap megnézem az ajtaján. Most már nagyon kíváncsi lettem, kivel is élek egy  házban!  Nem bújsz el előlem, az biztos, hiába látom a gúnyos vigyort az arcodon kedves szomszéd, megtalállak!

A falhoz csapott újságom most esett le a falról, mint valami végszó, nagyot csattant a konyha padlóján. Rég nem mostam fel a padlót, most néztem a fáradt újság meggyötört testét, ahogy a koszos talajra ragadt, mint a döglött légy a csapdába. Nehéz világ van, mondom magamnak, de a takarítás utáni vágyam nem akar felerősödni bennem, így a horoszkóp olvasása, a légy megdöglesztése és a vacsorám kihűlése után… Döntöttem! Nem hagyom holnapra a kopasz muksót! Most megnézem magamnak a szomszédomat! A neve már nem elég nekem, élőben akarom látni őt, a szemébe akarok nézni!        Felálltam a székről, kicsit fáradtan, mint a munkanélküliek legtöbbje, de a koromhoz képest egész kecsesen vonszoltam keresztül magamat a konyhán, így este nyolckor… Kinyitottam a bejárati ajtót, mely nyikorogva engedett, és mintha az oroszlán barlangjába lépnék, úgy hagytam el otthonom küszöbét. Megálltam egy pillanatra, hallgattam az esti csendet. A folyosó üres volt, csak a lakásokból kiszűrődő zaj zavarta meg néha a sétámat.

Az RTL klub üvöltött a férjek helyett a legtöbb helyen, már ez a divat, nem veszekednek, hanem ordítva hallgatják a tévét. Kicsoszogtam a folyosóra, előttem a nagy, üres sötétség, most már nincs visszaút. Vagy mégis? Még a konyhaasztal szélén bóbiskolva eldöntöttem, hogy nem lépek vissza. Így az újabb lépésem a sötétben egy alvó macskát talált fejen, de az csendben feldöntött inkább egy üres muskátlis cserepet, minthogy engem eláruljon. Rendes volt a cicától ez a baráti engedmény, ha már úgysincs barátom. Eközben a falat tapogattam végig, így jutottam el egy szerelmes párhoz, akik mit sem sejtve a folyosót rendezték be hálószobának. Mikor a kicsi melleken végigfutottak az ujjaim, mintha csak egy zongorán játszanék, kaptam egy pofont a szomszédlányon lihegő szemüveges bikától. Igaz, a második pofont nem értettem, de legalább elhúztak az ajtóm elől, és én folytathattam rejtelmes utamat. A körmeim a szomszéd ajtajába vésődtek. Itt vagyok! Ez az ő lakása… érzem a leheletét, ahogy az ajtó mögött szuszog, és  írja nekem az újabb összeesküvés elméletű horoszkópját!

Remegve tapogattam ki az ajtaját, néhol a festék már több rétegben is lepattogott, de valamilyen csoda folytán még nem esett le. Ez volt az, az ő ajtaja! Füleltem pár percig, de amikor a fülem tele lett a zománcfestékkel, hátrébb léptem, és erőteljesen bekopogtam. Semmi. Még egy kopogás… Megint semmi. Halotti csend uralkodik a ház folyosóján. Még a tévét is lehalkították a többi lakásban. Feszült csend. Mindenki az ajtóhoz tapadva hallgatja, hogy mi is történik odakint. Van, aki az ajtaja kukucskálóján át próbál többet megtudni, de van, aki sámlira állva vagy guggolva leselkedik kifelé. Döbbenet, hogy milyen sötét tud lenni a csend. Elemi erővel tud rátelepedni az emberre, még a horoszkóp is az eszembe jut… A halál.

Kivágódik az ajtó! Többen riadtan sikoltanak fel, vagy a kutyájukra lépnek, aki vonyítva ugat, megtörve a csendet. Az ajtó kinyílt. A küszöbön Én álltam, kint is bent is! A tükörképemet láttam, én vagyok a szomszéd, a borostás, kicsi kopasz, aki a legyeket nem kímélve üti agyon az idejét! Saját magammal voltam kénytelen találkozni. Mákos Aladárral, a megrögzött munkakerülővel.