A rakodópart alsó kövén
Petar Matović etűd
Prozopopeia
Mennyi minden nincs
Kész. Uram, Isten,
Hol a pihenő a válságok között?
Megnyugtatja a kanapé bársonya
Egyetlen pillanatra, ahogy fekszik
Az ember. Milyen rég nem aludta ki
Magát a világ.
Bár nem kívánom a halált,
Jó volna elhagyni ezt a dimenziót.
Igaza van Petar Matovićnak.
A kandallóban bükkfa hasad ketté,
Akár az idő, a kontinens is.
Persze, a patinás szorongás szépnek tűnik,
A melankólia divatjából kilépünk rögtön,
Csak belekóstolunk a búfelejtő hurrikánba.
Ami a bikavér ízét illeti.
A metamorfózisok keresztezik egymást.
Kilökődik a vérbe egy kis boldogság-
Hormon az érzések agoráján.
A haszon, mint istenség,
Álmában fagylalt lesz.
Meggy és szőlő.
Kit érdekel a kánon, meg az utókor?
Kontextus és fenomén.[1]
A megfontoltság rítusai.[2]
Könyvek tematizálják a sorstalanságot?[3]
És minden csak mostanra igaz, holnapra
Aligha.
Brávó! A vers legalább megvan.
Vérnarancs és tölgymoha
Teremtés-pillanat
Kiömlik a fázós anyag.
Összehúzzák magukat az ánizsmenták.
A gyöngyvirágok mosolya a jácintokat birizgálja.
A frézia a fantáziát ébreszti.
A kankalinnak az árvácska bólintása jut.
Akármilyen gond aggaszt,
Megvigasztal a hajnali kert.
Elér Isten szava.
Az illatokban verssorok cikáznak.
Élek többé nem én.[4]
Aki utánam jött, előttem lett.[5]
Az Ige magjából bújt ki a lét-csíra.
Isten szájából származik az ég.
A felhő, a rét. Az ima.
S a szavakban ugrál a fény.
Atomok, gének, sejtek.
Íme, az ideális fenomén.
Álompohár
Égből kipottyant én
Soha nem szokott hiányozni
Aki vagyok
Most mégis úgy éreztem
Kicsit távolabb áll
Egy kellemes valaki
Égből kipottyant individuum
Vagy magból kikelt lelet
Valami ilyesmit ízlelek
Ha váratlanul álomba zuhan az egóm
Mintha ő volna a tesóm
Elmozdulás történik
Ugyanaz a festmény
Arc
De más a keret
[1] Marosán Bence Péter kötetének címe.
[2] Hévízi Ottó.
[3] Kertész Imrére utal.
[4] Galata 2. 20.
[5] Keresztelő János mondja Krisztusról. János ev. 1. 30.
(Illusztráció: AGASTACHE rugosa Purple Giant Hyssop (Korean mint))