a metabohóc menekülési kísérleteiről
még nem érez semmit
óvatosan ejti meg az első
vágásokat de jó lenne ezt
bemetszésnek nevezni
gondolja magában
számtalanszor elképzelte már
csak áll a teleengedett fürdőkád
felett és a pengeéles hegedűvonóval
eljátszik az alkarján egy schumann
szonátát
és a víz szép lassan vörös lesz
de semmi exodus
ezt még egy black metal
videoklipben látta vagy talán
mesélték neki de a lényeg
hogy még mindig semmi
és ki tudja ennek talán
ilyennek is kell lennie
septima
a metabohóc rendszeres
műsorszáma lényegében annyi
csak hogy újra és újra feloldódik
önnön abszurd naivitásában
és a nézőtérről ez nagy eséllyel
tűnhet a halál nyers
visszatükröződésének
de ilyenkor lényegében
csak rálátunk egy hetedikes
gyermek belső félelmeinek
táguló horizontjára
egyszerű
(Illusztráció: Emile Calus: Grainstacks In The Snow)