aztán a halkuló a sejtető a nincs
az írásjelben elalélt csodálkozás
a kerti ünnep asztrális védjegyei
szemedből hullnak szinte át
a meztelen gyümölcsök
zamatát hordozók
és elpihensz ez mustármagnyi
jel
beszélgetések ábrák és pantomimre ok
simára csiszolódott gyöngéden igaz
már ezt a percet vers reménnyel
emanációra szántuk
örömmel botorkáló estinek
reggelinek
a csillagporral bevérzett
utat
hívtuk elő
és tükröt ad a félálom
sziget a lényen
átjár az érintéssel idő
egy választás
mögött fölött
helyzetein