Nyersolajtankereken a toronyban
milyen élet folyt, az unalom
eluralta-e az olajos napokat,
Cape Townnál fordultatok-e
észak felé, mert a hajó nagyobb
volt annál, hogy  a Szuezi-csatornán
keresztül közelítsétek meg Rotterdamot,
volt-e rendes kimenő a fekete kontinensen,
vagy csak megérintettétek a fokföldi
ibolyákat, mikor fogod elárulni,
hány fekete nővel feküdtél össze
a toronyban, a hotelban, a bokorban,
hány társad volt, akik ugyanúgy
szenvedtek az unalomtól, és fényesre
sikálták az ultranagy nyersolajszállítót,
oda-vissza ezerszer a négyszáz méter hosszú,
hetven méter széles fedélzetet,
hatalmas méretekről beszélhetünk,
mennyi időbe tellett bejárni és felmosni,
a kéményt milyen színűre kellett festeni,
hova dobtátok az üres sörösdobozokat,
és mi lett a nagy afrikai dobbal, amit
a cape towni bazárban vettél, de túl
nagy volt, hogy Norvégiába hazacipeld,
mondd, hogy jelentkeztél a hajóra
a Perzsa-öbölben, melyik városban vettek fel,
hol nem lőttek rakétákkal rátok,
mit csináltál a szolgálatért kapott
tengernyi pénzzel, mind elittad, vagy
vettél belőle házat, feleséget, kocsit?
Túl sok a kérdés, azt mondod, nem szoktál
hozzá a kíváncsisághoz a szupertankereken,
nem vagy közlékeny, mindent úgy kell
harapófogóval kiszedni belőled,
a csend és az unalom megkérgesített,
mintha a tengeri sóval bevont test
tovább fennmaradna a többi test között,
mintha az alkohollal átitatott szervek
többé nem reagálnának az érzelmi ingadozásokra.
Kimondhatatlanul szeretsz. Rettenetesen szeretlek.
Berge Brioni, Berge Queen, Berge Emperor, Berge Septimus –
mind a Bergesen Hajótársaság tankerei , a hetvenes évek végén
a hét tenger legmocskosabb királynői..

borítókép:  AnthonyLucas