Idefent, a madarak vérétől
hideg a levegő.
Érzed, ahogy a csípős-erős
szél belekap a szemedbe
és átjárja elméd folyosóit.
Tarackcsomók, akár a föld termékeny haja,
a tintába mártott táj,
mint egy medence,
melyben a gyönyörű mennybolt
összeomlik;
a reggeli lomha napfényben
megtisztulva híznak az Isten és az Ember ruhái.

Nagypál István fordítása