1.
hétfő volt, hideg, és a kályhába nem tudtam tüzet gyújtani,
száraz fát hoztam be, kiürítettem a hamut,
akkor mondtad, már nem emlékszem a pontos szavaidra,
olyan istenszerű lehetett, mint az és akkor legyen vége.
és vége lett. bárhogy is, azt tudom hogy a fák nedvesek lettek,
és az éjszaka közepén arra keltem, hogy köröttem tenger

2.
apa azt tanította, hogy ha muszáj, bárki képes úszni.
olyan ez, mint az önvédelmi mechanizmus,
amikor fuldoklás közben a nyakadhoz kapod a kezed,
mondta. de azt nem, hogy olyankor mi a teendő,
ha két kezeddel körül öleled magad, és mindent belepsz.

3.
éppen akkor értem oda, mikor befejezték, sápadtak
voltak, fehér köpenyük tejesen ragyogott, lassan
mindegyikük rágyújtott, a hamut pedig egy
képzeletbeli tengely origójába pöccintették

4.
nem akarta, behordott mégis a kamrába mindent.
ritmikusan elzárt egy-egy ért, míg a halak
beleolvadtak a saját könnyükbe.

5.
kifordította a fákat, és hagyta, hogy
megszáradjanak a napsütésben.

6.
nem akarom, hogy így emlékezz rá.

7.

 

 

képek: Sequoia emmanuelle