Teára hívtam az elnököt. Azt válaszolta:
„Az identitásod szellemével vagyok gondban,
inkább ne felejtsd el rakd fel a térdvédőid, göröngyös ám az út.”

Egy csillogó 2002-es Rhetoric-kal jött, fehér bőrülésen
és ez bizony nem túlzás:
a fekete büszkeség nem több ennél a kocsinál.

A büszkeség az akácok árnyékában röppen fel
az ágyon a legyek sárga vadásztekintete les feléd.
Egy fajhoz tartozni, oly vad ez a büszkeség.

Thabo hallgat, rövid erőpróba: ki nyer?
Ritkán, ki elsőnek szólal meg.

Thabo, mondanám, pontosabban: Miszter M.
Szabadjegyed,’ mondhatnánk BMW-nek, „Grand Prix”-nek
eljátszottad és a következménye mi lehet
a teóriákhoz képest?
BMW Z3, takarékoskodni, ugyan!
és az embereid? állandó helyük van a napos oldalon
és száguldoznak a kibaszott – jó márkájú kocsikban,
aki mer, az nyer,
de ki mer ma?
és ki nyer ma?

Azt mondta: ”Akkor jutunk tovább, ha a vásárlók
ereje felduzzad.
Mondjuk ki őszintén: A fekete
csak szinonimája a csúfolásnak,
a casch a nemzet megmentője.
Vagyis a te felszabadítás teóriáddal mehetsz a fenébe.”
Ez a tudatosság, ugye! … Lesem megszületését:
Volvó – m, Audi – m!!!
A gát szakad, a rohadt életbe,
a fővárost ellepik a nincstelenek,
az összkerékmeghajtású munkaerő!
Te is angolszász volnál,
mikor a dudád nyomod
szitkozódol,
ajtód eltorlaszolod
vörös hangyák, egyre többen
lepik el az elkobzott nincseket
a nincstelenek nincsét.

Már túl késő,
hát , jószerencsét!

Egy egészséges, bátor bordélynemzet atyja vagy.
Nagybátyád Amerika majd átlátogat
Nagynénéd Európa megszövi lágy, szép kereskedelmét
mert ez rád hasonlít
(kivéve az autódat)
Nénikénk Ázsia, ki mindig oly messze volt
kap az idilli alkalmon,sebet ejt a szeméthalmon.

A hatalmasok megvédenek, és mindegy ki vagy,
a nevük Mercedes, vagy Jaguár.
Aktivista voltam, ezért mások felszabadulhattak
és te majd kiszolgálod őket, hisz nagy veszély nincs már.

Hirtelen felém fordul:
Volt valaha sikeres fekete, ti fehérek csak levizeltétek őket
a rohadt életbe, lépj egyet vissza 
ahonnan a fajtád jött, oda.

Nocsak! Most akkor én fehér vagyok!
te a származásom a szememre hányod.
Ugyan kérlek, ne szórakozz velem, mert…

… bennem összegyűlt ez a háromszáz esztendős határtalan vásár:
Talán a lócsiszárok, nyájak elhajtói, a gének medencéjében
összekeveredett nedvek, a történelmek is cserélődtek, a változó iskolák
a felföldi csaták, Ashantik.
Sok sikert hát, a kísérletedhez és zárd be az istálló ajtaját
vágtat a történelem, a vissza sem fütyülhető csorda, a látóhatáron por,
a múlt eseményei, játékai
és a saját múltunk romjain üldögélünk
és most keveredünk bele.
Egyetlen, amit örököltünk, az Élet!
Ez a jóvátétel nekünk, ezért hallatjuk hangunkat.

Számomra nem létezik egy korábbi-mindenben jobb-kor
annak örülök, ha azt mondhatom, valamikor már
minden jót, all right.

A harmadik lépés után kínos a hallgatás:
túl sok volna már az „Elittel” a tárgyalás
ő már köhécsel és húzódozik
Ez van, egy el sem kezdett tárgyalás be sem fejeződik.

Az ablakomon nézem a napnyugtát. 
Jo’burg Korház, Krematórium, a kémények fekete csíkja,
égett vér, égett ruhák, felszáll a füst, az égbolt izzó parázs.

Egyedül hörpintem ki a teám, és a tealevelekből jósolnám a jövőt.

A legjobb esetben,
a legjobb esetben ez egy puzzle
egy darabka, mi nem illik sehova
ez a meg nem írt könyv.
Egy vége nincs történet
aminek nincs rése.

Legyen béke.

Tálas Angéla nyersfordítása

Gágyor Péter fordítása