1.

A jégbe dermedt éjszakákon,
ha odakint a fagy kemény,
s mikor igen nagy úr a tél,
kedves gyerekek, azt kívánom,
legyen a szobátok meleg,
és legfőképp: örüljetek,
mert eljön még a szép karácsony,
van még remény,
csak ámuljatok a csodákon,
és hallgassátok meg mesém.

Gondoljatok egy nagy, sötét szobára,
ahol kis gyertyaláng remeg,
és vörösen dereng a kályha,
s halkan beszélget két gyerek.
Az ajándékra és a fényre vár
egy fiú és egy kisleány.

2.

Ez a két testvér kicsoda?
Ha akarjátok hallani,
megmondom: a fiú Frici,
s a kislány neve Marika.
– Te milyen ajándékokat szeretnél? –
kérdezi bátyját a leány.
– Tornyos várat, de még jobb volna ennél
egy csapat szép, derék huszár.

Marika babáin gondolkodik:
melyik örülne új ruhának,
melyik szeretne tarka sálat?
De sok minden kellene itt!

………………… És Keresztapa eljön-e?
Nincs ilyen keresztapja senki másnak;
amit ő ad, az mind varázslat;
egy szeme volt, más baj nem volt vele,
és még talán, hogy  – már bocsánat –
néha kicsit rángott az a szeme.

3.

Ám ekkor hallottak valami halk zenét;
emelkedett, elragadóan áradt,
és lágyan járta végig a szobákat,
távoli volt és csodaszép.
Fehér fény futott át a falakon,
nagy, áttetsző szárnyak lebegtek,
s akkor egy pillanatra csend lett;
figyelt a két gyerek nagyon.
Megszólalt egy kicsiny harang,
ezüst hangon: giling-galang;
a kétszárnyú ajtó szélesre nyílt,
s nagyobb öröme nem lehet gyereknek,
mint látni ennyi pompát, ennyi színt;
előbb ámultak, majd nevettek,
és aztán ámultak megint.

4.

Az óriás fenyő középen állt,
rajta megannyi aranyalma,
ezüst kígyók bujkáltak ágai között,
csillagok szórtak százezer sugárt,
s a tűlevelek mélyzöld rejtekén
szikrák törték át a smaragd ködöt,
és ott sok-sok rejtelmes csodalény:
manó bújt meg, angyalka röpködött.
vasorrú bábák seprűnyélen;
ezt mind elhiszitek, remélem!

És hogy mennyi ajándék volt alatta!
Képeskönyvek és szép babaruhák;
Marika éppen ilyesmit kívánt,
és ahogy azt Frici akarta:
megpillantotta a csapat huszárt.

5.

A fánál találkozott a család,
így kívántak szép, boldog ünnepet,
megölelte Apát, Anyát a két gyerek,
üdvözölték Keresztapát,
majd megcsodálták bűvös ajándékait:
a sokablakos, kicsiny palotát,
konyhájában finom ebéd főtt,
a királyt, aki épp hurkát eszik,
szépséges és gondos királynőt;
járkált még ott sok uraság,
s az ajtón kilépett játék Keresztapa.
– Mondd csak, te vagy az ott? –
kérdezte Frici – Igen, én vagyok. 
– De hát ez jár, pedig csak egy baba!
– Ott benn egy rejtett óramű mozog,
az élteti, csak ennyi az oka –
mondta a félszemű Keresztapa.

6.

De volt még valami abban a várban,

nem is bent, mert most jött onnan elő:

egy kis bábu indult útjára bátran,

szemében merészség volt és erő,

csizma volt rajta és egyenruha,

s azonnal megszerette Marika.

Miféle bábu volt? Diótörő!

 

Frici a szájába diót rakott,
egy kar volt rejtve hátul, a kabátban,
meghúzta, s a dió reccsent nagyot,
Diótörő feltörte a fogával.
De Marika valamit észrevett:
– Keresztapa, mintha rád hasonlítana!
– Még mit nem – szólt erre az –, nézzenek oda!
de én már indulok, ég veletek,
ezt a bábut vedd gondjaidba, Marika,
már késő este lett, megyek haza.

 

7.

Marika gyengéden karjába fogta,
és indult, hogy a polcára tegye,
lám csak, milyen szomorkás a szeme,
gondolta, s mégis mintha mosolyogna.
– Késő van – mondták a szülők –,
indulás, gyerekek, mert vár az ágy,
feküdjetek le mielőbb,
jó éjszakát, jó éjszakát!

Kint hullt a hó, és csend borult a házra,
mélyen, békésen aludt a család,
hanem nyugtalan volt Marika álma!
s ekkor kezdődtek a szörnyű csodák.
Gyerekek, kapaszkodjatok,
mert ami most jön, rettentő dolog.

 

(Az illusztrációt Vincze Luca Fanni készítette.)